A kiállítók bódéi a Világörökség részét képező történelmi belváros egyik előkelő terén, a majd’ 800 éves dómtól néhány lépésre kaptak helyet. Bár Regensburg kisvárosnak számít, mindig is nemzetközinek vallotta és szeretné vallani magát, így a városvezetés üdvözli, ha egy ország a kultúráját, hagyományait, szokásait, termékeit szeretné bemutatni. Budavár testvérvárosaként jó baráti kapcsolatokat ápol Magyarországgal.
A budapesti 8. kerületi Mikszáth térhez hasonló méretű Neupfarrplatzon az akácméztől a Zsindelyesig, A-Z-ig valóban minden megtalálható. A szemet gyönyörködtető fonott kosarak, nemezből készült táskák és csecsebecsék, az egyedi ékszerek, az ínycsiklandó illatot árasztó kolbászok, erdélyi sajtok között sétálva minden érzékszervre ható élményt kap a vásárba látogató. A gasztronómiai körjáratból természetesen nem hiányozhat a pálinka, a bor, az Erős Pista, a lángos, a kürtős kalács, de aki igazán megéhezett, az az ebédjét vagy a vacsoráját is elköltheti a magyar sátrakban: töltött káposzta, vörösboros marhapörkölt, tarhonya, lecsó, sült kolbász illata terjeng a téren. És mindehhez elmaradhatatlan a sokat emlegetett magyar vendégszeretet, a kedvesség, a mosoly. A standokat kézzel hímzett terítők díszítik; a Monorról, Torockóból, Budapestről, Sopronból, Kaposvárról érkezett vendéglátók, kereskedők többsége pedig népviseletet öltött, s szívesen elbeszélget az érdeklődőkkel, miközben kóstolóval kínálja a járókelőket.
Itt igazán egy magyar szigeten érezheti magát az ember! Szívet melengető látvány, ahogyan a németek, vagy akár a távol-keleti turisták jóízűen sajtos-tejfölös lángost falatoznak, rácsodálkoznak, mennyiféle mézünk van, vagy éppen milyen leleményesek a fafaragók. Az árusokkal beszélgetve kiderül, hogy egy kis műhelyt üzemeltető kézműves számára, milyen nagy lehetőség egy nemzetközi vásár. Például a pannonhalmi szappankészítő Laci bácsi Európán kívül már beutazta Jordániát és Tunéziát is, hogy megismertesse a világgal a termékeit. A vásárlók körében is hallani magyar szót. Vannak, akik minden alkalommal ellátogatnak a vásárra – akár 100 km-t is utazva -, hogy találkozzanak, hogy egy kis magyar levegőt szívjanak. A stand két oldalán állók szinte már barátok: az Erdélyből ’92-ben áttelepülő hölgy rendszeres vásárló a pöttyös bögréket, edényeket kínáló kereskedőknél, vidám készletét folyamatosan bővíti, és jókedvűen társalog vásárlás közben. Kriszta, az eladó pedig így fogalmaz: „Imádok ide jönni. Itt a Duna, ami egy lelki köldökzsinór Regensburg és Magyarország között.”
