Coober Pedy és a magyar opálbányászat
Elvinni az Igét, melyet Isten helyezett a szívemre. Így, a böjti időszakban a pusztába készülni – ez egy sajátos lelki töltetet adott az útnak. Ezért az igehirdetés a Krisztus által felkínált élő vízről szólt a kiszáradt pusztában élő magyar testvéreinknek. Akiknek a magyar szó mellett az igehirdetés is lelki felfrissülést hozott. Meghitt alkalmunkat az általuk választott kedves énekekkel zártuk.
---
Nemcsak az élőket kerestük fel. A temetőben nyugvó magyarok sírjait is felkerestük, kegyeleti megemlékezésen. A magyar sírok felett Jób könyve 19. részének 25. versével emlékeztünk meg: „ Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” Mi magunk is megálltunk a feltámadás és a találkozás reménységében, azoknak a magyaroknak a sírjait fölött, akik a boldogulás és a jobb élet reménységében vándoroltak el e kietlen tájra.
---
A második napra beborult. Nem látjuk a napfelkeltét, pedig az izgalom miatt ma sem tudtunk sokáig aludni. Így a második napon a bányászfaluval és annak lakosaival, az élettörténetekkel ismerkedünk. Bármerre járunk, elhangzik ennek az épületnek az építésénél magyar kezek is munkálkodtak – a legnagyobb szállodától a kórházig. Megérkezünk az egyik idős magyar nénihez, Kruz Jolán aki Hajdú-Bihar megye Gáborján nevű településéről származott el. Ő mesél az életéről, amelyből sokat megtudhattunk, például, hogy miért is jöttek ki a pusztába az emberek, oly távol mindentől. Hiszen a legközelebbi kórház is 540 km-re van, ha komoly beavatkozásra kerülne a sor. Emberek tömegeit vonzotta a meggazdagodás lehetősége, amellyel nem mondok nagy dolgot, hiszen sok mindent megtesznek ma is az emberek a családjuk jövőjének biztosításáért. Mégis az, hogy ennyire szélsőségekig menjen el mindezért az ember, az már nehezen elképzelhető. Minden jelenséghez meg kell ismernünk előbb a történelmi összefüggéseket, ahhoz hogy átlássuk, megérthessük mindazt.
Akkoriban az ausztrál kormány igen támogatta azokat, akik valamilyen földmunkába kezdtek. Így, akiknek csak egy kis lendület kellett volna a kalandvágyához, könnyen megadatott a motiváció is, s idővel már erre a motivációra nem is volt szükség, mert a híres Coober Pedyben felfedezett opál híre hamar idevonzotta az embereket a világ minden tájáról. „A diaszpóra nemzeteit különösen, hiszen ők már előtte is ezzel foglalkoztak, még Andamokában” – meséli Viktor és Jolán, mert ők még ott ismerték meg egymást.
Jólesik neki a magyar szó, a beszélgetés a hazáról,és a lelki dolgokról. Szeretettel búcsúztunk el egymástól, hozva a hírt, hogy az ott élők szeretettel gondolnak vissza az otthon szerzett emlékekre.
