Aratónap Adelaide-ben

Hagyománynap sorozat 1

/ Palcsó Anna /
palcso.anna képe
A Hagyománynap sorozat első eseménye Adelaide-ben az aratási hagyományok és szokások témáját járta körül.

Itt Dél-Ausztráliában, Adelaide-ben télen van egy három hetes iskolai szünet, melyet idén egy hagyománynappal indult, hogy a TV-zés és semmittevés helyett, valami értelmes dologgal kössék le a magyar gyermekeket. Nagyon sok érdeklődőt vonzott ez az esemény, nem csak gyermekek, de szülők is megjelentek hétfőn reggel az Unley-i Cimbora Iskolában. 
A foglalkozás kenyérdagasztással kezdődött, gyúrták, gyötörték a tésztát, hogy szép formás cipók szülessenek, majd mikor minden cipó készen állt, név szerint felsorakoztak a konyhapultra megkelni. A várakozás közben folytatódtak a foglalkozások. Elsőként egy aratási hagyományokat felölelő interaktív színjáték állt össze. Fejet és térdet hajtva imádkoztak és Isten áldását kérték az aratásra, majd a pap megáldotta az eszközöket. A lányok a hagyomány szerint megkötözték a gazdát, feldíszítették mezei virágokkal, ezek után a gazdák áldomással kiváltották magukat, majd mindenki készhez kapta kaszáját, sarlóját, s kaszarendben ritmusra kaszálták a tarlót az iskola tornatermében. Kaszafenésre ritmusjátékokat játszottak és aratási énekeket tanultak. Az aratást kévekötéssel és keresztrakással fejezték be és köszöntéssel zárult a kévekeresztek felett. Szokás szerint az aratást régen egy mulatság követte, ez itt sem maradhatott el. Első pontként álesküvőre került sor, melyen egy menyasszonynak öltözött fiú és egy vőlegénynek öltözött lány életét kötötte össze a  isztelendő urunk egy tréfás esketéssel. Az esküvőt vigadalom és táncház követte, a tánclépéseket még a legkisebbek is figyelemmel követték és itt-ott  édesanyjuk segítségével meg is lépték. 
Ebéd gyanánt a kaszálóleves szolgált, melyet Nagy Mária Magdolna készített a résztvevőknek. Miután mindenki jól lakott, tele hassal folytattuk a foglalkozást kézműveskedéssel, agyagozással és búzaültetéssel.
A nap sikere köszönhető a gyermekek lelkesedésének és az önkéntes segítőknek és szülőknek. Ezzel lett vége az első hagyománynapnak, melyet remélhetőleg a jövőben több is követ majd, hogy kultúrával, magyarul töltsön el együtt a közösség, egymást tanítva és segítve.