Fellépőink ez alkalommal nyugat-európai turnéjukat járó bábosok voltak: Kapusi Szabolcs, az Aranykapu Bábszínház vezetője bátyjával, Leventével érkezett. Az előkészületek már órákkal a kezdés kitűzött időpontja előtt megkezdődtek. A Miskolcról érkezett művészek a nagyteremben felállították paravánjukat, készenlétbe helyezték a bábokat és a kellékeket, Levente pedig, aki a produkció egyszemélyes zenekara, sorra próbálta hangszereit, nem esett-e bajuk, nem hangolódtak-e el a hosszú úton.
Este fél hatkor már egy gombostűt sem lehetett leejteni a nagyteremben. Az első sorokban a kicsik, hátul szüleik foglaltak el minden ülő- és állóhelyet, kíváncsian várva az előadást. A Kapusi-fivérek felkészültségét és rutinját mutatja, hogy kisebbek és nagyobbak figyelmét egyaránt sikerült lekötniük egy teljes órán keresztül. A gyerekek önfeledten adták át magukat a három különféle alakban is megjelenő ördögöt minden alkalommal legyőző furfangos Paprika Jancsi történetének, és a felnőttek telefonjai is zsebben maradtak erre az időre.
A bábosok kiváló szakmaisága nem véletlen. Kapusi Szabolcs kulturális antropológusként és társadalom-ismeret tanárként végzett a Miskolci Egyetemen. Előadóművészi pályafutását amatőr színházakban kezdte, kísérleti társulatokban játszott, mígnem egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedett egy utazó bábszínházzal, melyhez habozás nélkül csatlakozott. A sok utazás, az egyedi készítésű bábok, a gyermekelőadások sajátos hangulata annyira magával ragadta, hogy ezt az életformát választotta kenyérkereső foglalkozásául is. Jelenleg több lábon álló saját vállalkozást vezet, a Vaga Banda Gólyalábasok nevű utazó utcaszínházat, melynek repertoárját többek között vásári forgatag, óriáscirkusz és különböző vándormutatványosok, így például artisták, zenészek, zsonglőrök, tűzzsonglőrök alkotják.
Az esti előadás hőse, Paprika Jancsi figurája egyébként nem új keletű, ősét a középkori vásári bábjátékok alakjai között kell keresnünk. Más-más néven ugyan, de minden európai nép ismeri az éles eszű, humoros, a jó cél érdekében olykor a fizikai erő használatától sem visszariadó mesehőst. A németek Kaspernek, az olaszok Pulcinello-nak hívják, magyar ikertestvére pedig Vitéz László. Szabolcs egy régi Kasper fordítást vett alapul a darab forgatókönyvének megírásához. Az előadás egyedi stílusának kialakításában sokat merített egyetlen Kossuth-díjas bábművészünk, a nagy múltú mutatványos családból származó Kemény Henrik munkásságából.
Bár a zenei aláfestésről és a hangeffektekről gondoskodó Levente és fivére, az összes szereplő hangján beszélni képes Szabolcs ketten járják Magyarországot és Európát műsorukkal, a bábszínház működtetése nem két emberes feladat. Mint Szabolcs elmondta, a bábokat egy erdélyi képzőművész készítette, a kellékek beszerzése és állandó pótlása, a paraván felépítése pedig mind-mind a bábszínház iránt elkötelezett csapattagok önzetlen munkáját dicséri.
A gyermekelőadást este 8 órától a kultúrtörténeti érdekességekkel és vaskos tréfákkal fűszerezett felnőtt változat követte, ugyancsak a lelkes közönség bevonásával. Előadóművészeinknek nem sok idejük maradt a pihenésre. Másnap este már Münchenben léptek fel, hogy az ott élő magyar gyerekeknek és szüleiknek mutassák meg: minden cselvetés, fondorlat és ármánykodás ellenére a jó végül mindig győzedelmeskedik a rossz fölött, legalább is a mesében.
