A közel három órás est nem csupán Arany költészetét elevenítette fel, de a költőt, mint embert is közelebb hozta a hallgatósághoz. Rácz Lajos Arany János útitársa voltam c. művében a költő, tanító mint egyszerű kocsis lép elénk, akiben egy utazó nemesember felismeri régi tanítóját. Beszélgetésükből a fekete, nagy bajuszú Arany János nagy tudású, szerény, csöndes emberként tűnik fel.
Balladái közül hallhattuk a Walesi bárdokat, valamint Őszikék ciklusából több művet, az Ágens asszony-t, a Vörös Rébék-et és a Tetemrehívás-t is.
A költő Petőfivel síron túl is tartó barátságát levelezésük részletei, Petőfi Arany Jánosnál és Arany Letészem a lantot c. versei mutatták be. Őszikék balladái pedig időskori költészetét tárták elénk. Az est legmeghatóbb verse az Epilógus volt, melyet az olivosi közösség legöregebb tagja, Lomniczy József olvasott fel el-elcsukló hangon.
