A műsor sikeresen elérte elsődleges célját, hiszen több nézői visszajelzés is érkezett, miszerint a jelenlévők képesek voltak átérezni azokat a mély érzéseket, amelyet hőseink átélhettek annak idején a tettek mezején.
Az októberi történelmi eseményeket egybefonó előadás első részében az 1848/49-es szabadságharc leverése után mártírhalált halt hőseinkről emlékeztünk meg. A műsor kezdetén a 19. század magyar katonai elitjének utolsó szó jogán elhangzott gondolatai közül gondosan kiragadott részleteket hallhattak a nézők, miközben három generáció férfi tagjai tánccal nyomatékosították az elhangzott szavak jelentőségét.
A Nebuló Magyar Iskola növendékei is jelesen szerepeltek a rendezvényen, akik egy-egy hősi élet kimúlását egy-egy égő gyertya elfújásával szimbolizálták. A gyerekek a műsor második felében az 1956. október 23-i forradalomról szóló részben még nagyobb szerepet vállaltak, hiszen a Valahol egy lány című dal érzelmeit közvetítették a nézőközönség felé rendkívül kedves módon, így nem csoda, hogy több nézőnek is könnybe lábadt a szeme.
A dal oroszlán részét Kascsák Dóra énekelte a gyerekekkel, valamint a műsor összeállításában is hasonló részt vállalt magára, melyért ezúton is köszönet illeti. Az előadásban, ahogyan azt megszokhattuk sok más önkéntes is szerepelt, kiváltképp jár a köszönet nekik ez alkalommal, ugyanis a sikeres alakítás érdekében többször is feláldozták szabadidejüket gyakorlásra és próbákra.
Az október 6-i történelmi eseményeket követve az '56-os forradalmi témában jól ismert író Wass Albert 1956 – Hősök és Hóhérok művéből hallgathattunk meg részletet, miután egy ismerős hang szólalt meg egy sokak számára még nem feledett ódon rádióból. Aki érti a magyar nyelvet annak esélye sem volt nem átérezni a forradalmi történések súlyát. A recsegős rádió és a sokatmondó szavak együttes ereje korhűen adta vissza mi is történt majd 70 évvel ezelőtt hazánkban.
A Koncz Zsuzsa által énekelt Hej, tulipán, tulipán közben egy táncos pár érzékeltette a Bródy János szomorú, de érzelmes szövegében megbújó sorok súlyát, majd néhány, a harcok során készült képkocka is megjelent 1956-ból, Nagy Imre november 4-i rádióbeszédének kíséretében. Érdekes volt látni, ahogy egy-egy mélyreható dal- vagy szövegrészlet is mennyire képes megérinteni a nézőket.
Kuksi dalának rendkívüli bemutatásával pedig beleláthattak a jelenlévők mennyire nehéz lehetett akkoriban a gyermekes családok élete, nem is beszélve arról, hogy hány gyermek vett részt, szerzett életre szóló sérülést vagy halt hősi halált egy nemzet szabadságának reményében. Egy rövid videórészletből megtudhattuk, hogyan alakult az október 23-i délután és este. Többek között kiderült, hogy hogyan gyarapodott a tüntetők száma Budapest utcáin, de említésre került a zsarnokság szimbólumaként szolgáló Sztálin szobor ledöntése és a rádió elfoglalása is.
Ákos – Barátom című számát hallgathattuk meg egy aranyos testvérduó előadásában a műsor végén, majd zárásként élőzene kíséretében hangzott el a Himnusz, valamint a Székely Himnusz, csakúgy, mint rendszerint. A műsor előtt a magyarul nem beszélő vendégek számára a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület elnöke tette egyértelművé a szóban forgó két történelmi esemény fontosságát, valamint foglalta össze az Aradi vértanúk kivégzésének és az '56-os forradalom kirobbanásának körülményeit angolul.
A megemlékezés után egy kis finom meleg leves, valamint önkéntesek által készített és felajánlott harapnivalók kíséretében baráti beszélgetések és némi nosztalgiázás csillapította a felelevenített emlékek fájdalmát.
