A New York Times tíz éve Varnus Xavért az orgona Horowitzának nevezte. Ezt lehet, hogy nem minden jelenlévő tudta, azonban ahogy a szerény művész birtokba vette a hangszert, a közönséget rögtön megbabonázta. Egy hang, de még egy pisszenés sem hangzott el a közönség soraiból, annyira magával ragadott mindenkit a zene. A nagybetűs zene. Varnus Xavér egyszemélyes zenekarként adott elő klasszikus nagyzenekari műveket. Kezei között az orgona nem csak egy hangszerként, hanem a legkülönbözőbb hangszerek sokaságaként csendült fel a kis templomban. Az orgonákat kevésbé ismerő hallgatóság számára különleges zenei élmény volt, hogy egy ilyen tradicionális hangszer milyen egyedülálló hangzásvilágot tud biztosítani. Az előadóművész humorosan meg is említette, hogy az orgonát az első szintetizátornak is tekinthetjük, majd olyan hangokat csiszolt ki a hangszerből, amiről sokan álmukban sem gondolták volna, hogy egy orgona képes. Egy teljes nagyzenekar felcsendült a kezei között. A kis csengettyűktől a tubákig.
A közönségnek igazán nem lehetett oka a panaszra, mert a klasszikus jól ismert dallamokon túl, mint Antonio Vivaldi - A Négy Évszak, Johann Sebastian Bach D-moll tokkáta és fúga, megismerhette egy kiváló magyar zeneszerző, D'Antalffy Dezső orgonaművét, valamint meghallgathatta Varnus Xavér karácsonyi improvizációs előadását is. Ezt követően nem is volt meglepő, hogy a közönség hosszasan állva tapsolta a művészt.
Amilyen szerényen érkezett, olyan szerényen vegyült el a koncert végén a nézők között, beszélgetve, dedikálva és közös fotókra beállva. Olyan könnyedén és magával ragadóan játszott a hangszeren, mint ha ez a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga lenne. Azonban a hangszert közelebbről is megtekintve jól látszik, hogy a klaviatúrák és pedál rendszerek sokaságán túl a regiszterek annyi kis gombot tartalmaznak mint a NASA indító állomása.
Reméljük még sok hasonló zenei élményben lehet részünk a Torontóban élő orgonaművésztől.
Fotók: Kürti Csaba (c)
