Magyarország berni nagykövetségének ünnepi fogadása
A bejáratnál két díszes egyenruhába öltözött magyar huszár fogadta a Svájc minden sarkából megjelent vendégeket, köztük három fős zürichi küldöttségünket is. Az üdvözlőital elfogyasztása után a szálloda vastag bársonyszőnyeggel borított, káprázatos dísztermében foglaltunk helyet. A műsor a pontban a meghirdetett 19 óra 30 perckor az 1956-ról készült rövid, de annál hatásosabb imázsfilm vetítésével kezdődött. A film üzenete mindnyájunkat mélyen megérintett: ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak. Ezután a magyar és a svájci himnusz közös eléneklése tette még emelkedettebbé a hangulatot.
A nemzeti himnuszok után az ünnepség díszvendége Varga Mihály, Magyarország miniszterelnök-helyettese és pénzügyminisztere tartotta meg beszédét. A különböző népek nemzeti ünnepei igen eltérőek – mondta. A franciák ma is 1789 örökségét tartják a legnagyobbra, a németek valamelyest zavarodottan tekintenek vissza saját múltjukra, a magyar megemlékezések pedig kissé szomorúak, mert az idegen támadás vagy elnyomás ellen felkelő szabadságharcosaink mindig halállal végezték a török időktől kezdve, egészen Nagy Imréig. Kevés sikeres forradalmunk volt, melyek egyike az 1990-es fordulat. 1956-ban a szabad világ nem avatkozott be, bár a magyar kormány kérte. A nyugat fegyelmezetten tartotta magát a II. világháború utáni világrendhez, Jaltához és Potsdamhoz. A takarókból, kötszerekből, gyógyszerekből, meleg ruhából, tartós élelmiszerből és csokoládéból álló svájci segélycsomagok mellé nem állt katonai segítség.
Az egyetlen kivételt az a svájci polgár jelentette, aki a magyar forradalom hírére magához vette a kötelező katonai szolgálat teljesítése után megszokott módon otthonában tartott sturmgewehrjét és Budapest felé vette az irányt. Elkésve érkezett azonban, már november 4-ét írták, amikor a magyar határra ért. Az osztrák határőrök előállították és kiadták Svájcnak, ahol perbe fogták és tettéért egy év felfüggesztett börtönre ítélték. Az ítélet kihirdetésekor az egész bíróság állva hajtott fejet hősiessége előtt.
A magyar értékek között mindig első helyen volt a szabadság utáni vágy. Ezt megmutattuk 1956-ban is, amikor igazi, véres háború dúlt Budapest utcáin és szerte az országban. November 2-án és 3-án, amikor a Szovjetunió vezetése több kelet-európai ország vezetőjének véleményét is kikérve mérlegelte a beavatkozás várható következményeit és rövid ideig meginogni látszott, euforikus hangulat fogta el Magyarországot. Aztán jött november 4-e. Varga Mihály miniszterelnök-helyettes köszönetnyilvánítással zárta beszédét Svájcnak a nagyszámú magyar menekült befogadásáért, majd azt kérte, Isten tartsa meg a két ország kölcsönös bizalmát.
Ezt követően a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem három hallgatójának komolyzenei koncertjét hallgathattuk meg. Az Evelin Meier (hegedű), Madaras János Alexander (cselló) és Nguyen Anh Tung (zongora) alkotta Trio JET Rahmaninov és Haydn darabjai után Kodály Zoltán Esti dalával örvendeztette meg az ünneplőket.
Zárásként Magyarország külgazdasági és külügyminiszterének rövid videoüzenetét láthattuk. Szíjjártó Péter elmondta, 1956-ban a magyar embereknek elegük lett abból, hogy mások mondják meg nekik, hogyan éljenek a saját hazájukban. A magyar szabadságharcosok mertek. Nem kaptak külső segítséget, bár várták, ennek ellenére kitartottak. 1956 hőseinek nagy szerepe van abban, hogy ma szabadságban élhetünk. A szabadsághoz pedig ragaszkodnunk kell, ezzel tartozunk 1956. hőseinek – zárta gondolatait.
Az ünnepséget bőséges állófogadás tette teljessé, melyen a magyar konyha legkiválóbb ételei kerültek terítékre. Hogy csak a főfogásokat említsük, volt marhagulyás, lecsó, juhtúrós sztrapacska, fogasszelet jóasszony módra, úgyhogy mindenki megtalálta az ínyére valót.
