Idén Clevelandben nem csak a korai, november eleji hóesés hozta meg a kedvet az adventi, karácsonyi készülődéshez, hanem egy közös készülődő kézműveskedés is segített, hogy hamar mindenki karácsonyi hangulatot éljen át.
A készületek már pénteken elkezdődtek: mézeskalács illata lengte be a templomot, s hangos kacagások szűrődtek ki a konyhából, miközben kis csapatunk szorgosan gyúrta a mézeskalács tésztát, szúrta ki a formákat, amiket aztán rögvest toltuk is be a hatalmas tálcákon a sütőbe. Így másnap már kész, ropogós mézeskalácsformák várták a díszíteni vágyókat.
Szombaton lelkes gyereksereg foglalta el a nagytermet. Rögvest mindenki a mézeskalács díszítéssel kezdte a munkálatokat. Sajnos a cukormáz nem akarta a jót, hatalmas pacákban fojt szét a gyerekek keze alatt. De ők egyáltalán nem szomorkodtak ezen. Más módszerhez folyamodva, megúsztatták a mézeskalácsokat a cukormáz folyóban, így csak a szüleiknek okoztak nagy fejfájást, amikor mindenki nyakig cukormázasan állt fel az asztaltól, s kereste az új kézműves lehetőségeket. A tanulság mindenképpen levonható: bár ugyanazokat az adagokat használtam, mint kishazánkban, az alapanyagok összetétele miatt merőben más jött létre. :)
De itt nem állt meg a móka. További asztalok várták az érdeklődőket. Lehetett gyöngyös karácsonyi díszeket fűzni, adventi kalendáriumot, illetve adventi koszorút készíteni. Utóbbi nagy sikert aratott az anyukák körében, akik szebbnél szebb koszorúkat kötöttek, vagy éppen csak a kimaradt fenyőágakból készítettek díszeket, melyekkel aztán feldíszítették otthonaikat.
S ha már mindent elkészítettek az érdeklődők, akkor a gőzölgő gulyásleves, és kürtős kalács illata csábította őket egy kis pihenőre. A gyerekek is boldogan tömték meg a pocakjukat az ízletes magyar ételekkel.
Az est alatt sok élményt és tanulságot szereztünk, de végül mindannyian elégedetten és boldogan mentünk haza az új díszekkel.
Így hangolódunk mi itt Clevelandben a következő csendesebb adventi időszakra, és a pörgős karácsonyi napokra.
