Ez a patinás „high society” bál ad lehetőséget arra, hogy az adományozók, mint a bál résztvevői nagylelkűen támogassák a Kodály zenei ösztöndíjat, melyet egy albertai zenetanszakos diák nyerhet, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetében, Kecskeméten egy egyéves program keretében tanulhatja a Kodály-módszert, hogy azután Kanadába visszatérve népszerüsíthesse azt.
Nagy büszkeség számunkra, hogy a magunk módján mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Kodály Zoltán öröksége – csakúgy, mint szerte a világon – a kanadai zeneoktatásban is egyre nagyobb teret kap.
A városban hasonló elegáns bál már csak három maradt, a konzulok bálja, a Johann Strauss bál és a Csárdás bál. A Csárdás bál több mint 51 éve kimagasló színvonalú rendezéssel a város egyik neves programja, mely a fiatalabb generációra appellálva az idei évben új köntöst kapott. Azért a szervezők figyeltek arra is, hogy megtartsák nem csak az évtizedes edmontoni tradíciót, de magát a bálozás hagyományát is.
A bálon vendégeink voltak Palkovits Valér főkonzul, Laky Takács Péter konzul Torontóból, valamint Török Tamás konzul Vancouverből, Szenthe Sándor tiszteletbeli konzul, Szenthe Anna a Diaszpóratanács kanadai regionális elnöke, egyben a bál elnöke is, valamint Thomas Lukaszuk lengyel származású politikus, az előző albertai kormány első miniszterének helyettese, Robert Opara az Edmonton Nemzetiségi Napok (Heritage Days) alelnöke és dr. Domby Pál a Kanadai Magyar Kulturális Tanács Nyugat Kanadai regionális alelnöke Kelownából.
Szombaton , május 4-én új helyszínen, a Hotel Chateau Nova Yellowhead báltermében, lendületesen fiatalos zenekarral, de a hagyományokhoz híven elegáns felszolgálással, kitűnő többfogásos vacsorával, magyar pezsgővel és borral várták a bálozókat. Az est házigazdája a második generációs, kanadai születésű MacPherson Szenthe Adrianna volt, aki bájával elvarázsolta a közönséget és akinek a magyar nevek tökéletes kiejtése sem jelentett különösebb gondot.
Mint tudjuk a bál olasz eredetű és táncot jelentő szóból, mint ballo, ballare ered. A báloknak Európában nagy múltja van, hosszú időkre nyúlik vissza és komoly tradíciót mondhatnak magukénak. Az első bálokat az európai királyi udvarokban tartották. Magyarországon 1886-ban rendezték meg az első bált. Természetesen az évek során a bálok sokat változtak külsőségükben, a hölgyek viseletében. Ma már a hagyományos keringő, polka és cigányzene mellett modernebb zenére is táncolunk, viszont a hagyományokat megőrizve a nyitótánc a palotás maradt. A palotást táncoló fiatal lányok a szolnoki JelmezArt, vagyis Debreczeni Ildikó tíz éve tervezett, csodálatosan üde, pasztelszínű ruháiban adták elő. Külön büszkeség, hogy a táncosok többed generációs magyarok, akik szívügyüknek érzik hagyományaik ápolását és továbbörökítését.
A főasztal vendégeinek bevonulása után Jiorgianne Talbot, 2002 évi Kodály ösztöndíjas, aki magánszorgalomból három teljes évet töltött Kecskeméten, éneklésével és Madari Miklós vancouveri zongorista kíséretével először a magyar, majd a kanadai himnuszt hallgathatták és énekelhették a résztvevők.
A bálon a hagyományokhoz hűen több előadás is szerepelt. Ollé Attila tenor Vancouverből, aki egyben a Vancouveri Magyar Kultúrkör elnöke és a helyi Forrás táncegyüttes oszlops tagja, adta elő a La Donna a mobile című Guiseppe Verdi darabot, valamint Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriáját, a Hazám, hazámat. Zongorán kísérte Madari Miklós.
Az előadás után Palkovits Valér, Magyarország torontói főkonzula nyitotta meg hivatalosan az 51. Csárdás bált. Beszédében kiemelte, hogy milyen fontos szerepük van az ilyen eseményeknek hagyományaink megőrzésében. Külön gratulált a Csárdás bál elnökasszonyának, Szenthe Annának és a szervező bizottságnak a remek szervezésért, valamint azért, hogy sok fiatalt sikerült a rendezvényre csábítani és további sikereket kívánt a jövőre.
A megnyitó beszéd után a szokásokhoz híven nyitótáncként a palotást adták elő, amelynek koreográfiáját Jajczay-Simon Liz, Jajczay-Hock Veronika és Simon Laci maguk is másodgenerációs magyarok, állította össze és tanította be a második, sőt harmadik generációs magyar táncosoknak.
Az este másik meglepetés előadása az edmontoni Csárdás néptáncegyüttes műsora volt, amelyben a Calgary-i Nádi hegedű néptánc csoport oktatói is részt vettek. Három mezőségi falu táncaiból adtak elő részleteket: bonchidai, palatkai és füzesi táncokból, amelyet hatalmas szeretettel és örömmel fogadott a közönség. Megható volt, hogy két tizenkétéves fiatalember is fellépett műsorukban, így Vöros Sándor az együttes oktatója kettesben rophatta a férfi szólót Nándi fiával, mely produkció a közönségtől vastapsot kapott.
A bál további részében a vancouveri Hangcsórók húzták a talpalávalót. A zenei repertoárban szerepeltek hazai és külföldi klasszikusok, valamint a 70-es évektől született retro slágerek. A hangulat emelkedettségét jól mutatta, hogy idősebbek és fiatalok is éjszakába nyúlóan mulattak. Zárásként az Ismerős arcok Nélküled című slágert játszotta a zenekar, ami hűen tükrözte az est összetartó, közösségépítő hangulatát és méltó zárásnak bizonyult.
A bálterem melletti kis teremben Karlovanszky Balázs, tehetséges torontói fotóművész View finder című fotókiállítását tekinthette meg a közönség.
