1956-2016.
Hatvan év távlatában sem felejt a szív, a nemzet. Csendesen fejet hajt, s tiszteleg a magyar szabadságharc, a forradalom, az elesettek, és a ma is élő hősök, a történelem előtt.
Az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából számos emlékünnep volt szerte a nagyvilágban, így Münchenben is. A helyi rendezvények - számomra - egyik legmeghatóbb eseménye Magyarország müncheni főkonzulátusa szervezésében az 1956-os Emlékbizottság és a Művészetek Palotája támogatásával megvalósult Pál István "Szalonna" és Bandája, valamint a Magyar Állami Népi Együttes táncosainak koncertje volt 2016. október 25-én.
Az est kezdetén Chiovini Rita konzul és Tordai-Lejkó Gábor müncheni főkonzul köszöntötte a vendégeket, a muzsikusokat és a táncosokat a város egyik legrangosabb kulturális központjában, a Gasteigban, majd kezdetét vette a másfél órás koncert. A zenészek színpadra lépése valami olyasmit teremtett a teltházas teremben, amit nehéz szavakkal kifejezni, mert a lélek és a szív jelenléte kell az átéléséhez.
Úgy érkezett, mint az őszi szél, ami hirtelen felkapja a falevelet, s elröpíti, a magasban tartva ringatja azt, majd elcsendesedik. Letesz, újra felemel, és közben egységet teremt. Az est során a muzsika, a dal belopózott mindenik ember szívébe, s észrevétlenül formált közösséget a nézőtéren ülő német és magyar ajkú vendégekből. Különös érzés, mikor több száz magyar és német ember együtt énekel, dúdol, vagy a könnyeit törli egy-egy dallam során. Különös érzés és erő a dalok közötti csend. Különös érzés, mikor, mint száz rózsavirág megnyílnak a lelkek, s összefonódnak. Talán valami hasonló lehetett 60 évvel ezelőtt 1956 őszén. Együtt dobbant sok-sok szív a magyar szabadságért, és egy cseppként gördült az arcokon a nemzet könnye.
Különös este volt. Így emlékeztünk mi itt Münchenben; a két nemzet együtt, tisztelettel, érdeklődéssel és megbecsüléssel egymás történelme, kultúrája iránt. Odakint csendes őszi szél fújt, s eső mosta az utakat, bent melegség járta át a szívünk. Szavak, fegyverek és tankok nélkül csak a hegedű, a brácsa, a cimbalom, a tárogató, a furulya, a bőgő, az énekszó és a tánc mesélt.
Köszönet Szalonna és Bandája muzsikusainak, a Magyar Állami Népi Együttes táncosainak, Magyarország Müncheni Főkonzulátusának, az 1956-os Emlékbizottságnak és a Művészetek Palotájának.
Kedves Olvasó! Neked pedig köszönettel tartozom, hogy elcsendesedtél és elolvastad soraim. Remélem, egy élménnyel gazdagabban térsz ma haza!
