Azt mondják, bölcsésznek születni kell. A magyar irodalom mindig is kedves volt szívemnek. A klasszikus magyar szerzők és műveik mind iránytűként szolgáltak felnőtté válásom során. Rajongtam a nyelvekért is: angol tagozatos diákként kezdtem, később az újlatin nyelvek szerelmese lettem. Esztétika szakos hallgatóként egyetemi tanulmányaim során és azóta is lelkesen részt veszek környezetem irodalmi életében. Boldogan mondhatom, hogy egyesületi keretek közt számos fórumon megjelenve sikerült népszerűsítenünk a magyar nyelvet és irodalmat: legyen szó gyerekeknek tartott felolvasásról vagy költészet napi megemlékezésről.

Idén másodjára sikerült publikálnom a Kortárs Hangon nemzetközi irodalmi pályázat égisze alatt, ami örömteli visszaigazolása annak, hogy a versek iránt a mai napig pezsgő érdeklődés él az arra érzékenyekben. Diplomamunkámat a kulturális örökségvédelemből írtam. Nemzetközi tanulmányok mesterszakon hamar megbizonyosodhattam arról, hogy egy nemzetnek nem csupán gazdasága határozza meg helyzetét; elengedhetetlen és elévülhetetlen attribútuma kulturális élete is.

Hiszem azt, hogy kevés szebb hivatás létezik a nyelvek tanításánál, ezért szerencsésnek érzem magam, amiért szülővárosomban azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Mégis, az irodalom általi szenvedélynek köszönhetően szilárdult meg bennem az a szent meggyőződés, hogy magyarságunk az, ami identitásunk alapját képezi. Nemzetiségünk ugyanolyan fontos része annak, akinek valljuk magunkat, mint biológiai nemünk. Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem. Nem számít, hová megyek, bátran állíthatom, hogy a magyarságom olyan kincs, amit őrizni és ápolni fogok halálom napjáig.

Úgy érzem, a Kőrösi Csoma Sándor Program nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy a diaszpórában élő honfitársaimat megszólítva felébresszem bennük azt a szenvedélyt, ami bennem is él. A magyar zene, tánc, a magyar irodalom alakjainak felelevenítésével szikrát gyújthatok a szívükben: itt vagyunk, és számíthatunk egymásra. Tudom, hogy minden magyarban egy szív lüktet, vesse akármilyen messze is az élet; mert én is ezzel a szívvel érzek, és szeretném emlékeztetni mindnyájunkat: haza csak egy van.