Azt mondják, mindenki a maga élete kovácsa, de mégiscsak kell lenni valaminek, amit én sorsnak hívok, hiszen azokat a tetteinket is vezérli valami, amit nem tudunk józan ésszel megmagyarázni, hogy miért tettünk, csak úgy éreztük, hogy kell.

3 éves voltam, amikor a szülőfalumban Isaszegen hagyományőrző májfadöntés volt és az ott működő Csata Táncegyüttes tagjai gyönyörű viseletbe felöltözve táncolták körül a város közepére felállított májusfát. Édesanyám elmesélése alapján teljesen odáig voltam a viseletekért és annyira szerettem volna egyet, hogy mikor azt mondta, cserébe el kell járnom a táncpróbákra, szó nélkül mentem… és azóta nem hagytam abba a néptáncot.

Olyan 10 éves korom körül kezdett körvonalazódni bennem, hogy mit is jelent nekem a „népi” (tánc, dalok, zene, hagyományok) és a vele járó közösség, hogy olyan érzést okoz, amit máshol az életemben nem tapasztaltam. Nem tudtam miért, hogyan, csak éreztem és csinálni akartam és szépen lassan megszületett bennem a döntés, hogy ezzel hivatásként szeretnék foglalkozni. Természetesen voltak elbizonytalanító tényezők az évek során, amik teljesen más utat mutattak „észszerűnek”, de valahogy semelyik másik úttal nem tudtam lélekben megbékélni. Azóta több táncegyüttesben megfordultam, valamint közép- és felsőfokú táncos végzettséget szereztem Fóton és a Magyar Táncművészeti Egyetemen, most pedig itt vagyok, mint a Kőrösi Csoma Sándor Program egyik ösztöndíjasa.

Célom, hogy minél több emberrel megismertessem azt a csodálatos és leírhatatlan érzést, amit nekem ez a világ életem során okozott a közösségérzeten, népzenén, dalokon, táncon keresztül, amikor megszűnik a világ néhány pillanatra. A jó közösség és összetartás kialakítását ehhez kiemelten fontosnak tartom. Ezért szeretném oktatni a magyar néptáncot, hogy ezzel lehetőséget teremtsek az embereknek az említett pillanatok megélésére, kezükbe adva egy olyan eszközt, melynek segítségével megélhetik önmagukat, ezzel gazdagítva életüket.

Hogyan lenne tudatos tervezés egy kisgyermek döntése? Mégis egy olyan úton indított el, mely meghatározta az egész eddigi életemet.