Született budapesti vagyok, és a környéket később sem hagytam el, hiszen Szentendrén élek 28 éve. A helyi katolikus iskola magyar és hittan szakos tanáraként dolgozom, a tanulók hitéletének szervezése mellett az egyházközség lapjának voltam sokáig szerzője, majd egy ideig szerkesztője is. A magyar nyelv az egyik szenvedélyem, a másik az emberek megismerése, megértése.

Különleges feladat számomra a külföldön élő magyar családok gyermekeinek tanítása. Az a harc, amivel szeretnék megőrizni azt az ízt, amit magyarságuk hozzátehet választott új hazájukhoz. Harcot, mert a következő generáció kötődése mögött már nem állnak személyes élmények, itthoni emlékek vagy a hovatartozás történelmi tudatai. A szülőknek ez egy néhez feladat, heti öt nap tanulás után még a hétvégén is iskolapadba küldeni a gyereket. Ezt nem lehet erőszakkal vagy tekintéllyel, legalábbis nem hosszútávon. Ezt a gyereknek is akarni kell. Ebben szeretnék a kinti első vagy éppen már a második generációnak segíteni. Nincs könnyű dolguk az ausztráliai magyar családoknak, hiszen a másik oldalon nem egy elnyomó, semmiképpen sem vonzó nyelv, hanem a divatos, éppen világnyelvként működö angol áll. A mindenütt jelenlévő, a meghatározó, a jelen kultúráját vitathatatlanul uraló „menő” angol. Miért kell akkor megőrizni és beszélni a magyart egy ennyire távoli kontinensen? Ennek megválaszolásában szeretnék segíteni a melbourne-i magyar családoknak.