Hátha

Az tűnik célszerűnek, hogy olyan sorrendben kerüljenek ide, ahogyan a internetes vásárlások oldalain kínálják magukat a termékek, főleg, ha a vásárlónak ez a kérése. Szóval az árak színvonala szerint állítottam össze a listát, tehát a legolcsóbbal kezdünk:

A vonatokon van egy tábla, amin egy felirat szerint nem minden fogyatékosság látható, ezért ha valakinek a nyakában egy napraforgómintás szalagot látunk, az azt jelzi, hogy olyan betegsége vagy sérülése van, ami egy külső szemlélőnek nem tűnik fel, de őt jogosulttá teszi arra, hogy a kijelölt helyeken elsőbbsége legyen, tehát az erre a célra megkülönböztetett ülőhelyeket fel kell neki kínálni.

A buszmegállókban tilos a dohányzás, de itt nem csak ki van írva, hanem a fedett rész mindkét oldalán egyenlően fel is van festve sárga vonallal, hogy azon belül senki nem gyújthat rá. Egyszerűbb, érthetőbb és számon kérhetőbb, mint egy tábla.

Itt a vakok, és gyengén látók fehér botjának a végén van egy golyó. Egyszerű, de annál furfangosabb módon építették bele, úgy, hogy gyakorlatilag nem is tud kijönni abból a keretszerű vályúból, amiben viszont így minden irányban képes forogni. Maguk előtt tolják, így nem kell a kezük izmainak túlterhelésével állandóan csapkodniuk vele, ami azért egy többórás séta alkalmával valószínűleg elég fárasztó. Ráadásul azonnal érzékelik, ha bármilyen akadály van előttük, tehát a lépcsőket éppúgy, mint a kisebb úthibákat. Azt is képesek megállapítani a segítségével, hogy milyen széles, és milyen magas, ami előttük van.

A vonatok üléseinek a háttámlája egy mozdulattal áttehető a másik oldalra, azaz akármerre megy a vonat, az arra érzékenyek mindig ülhetnek a menetiránnyal szemben.

A komphajók. Ezt inkább Brisbane-hez kötném, mert bár itt, Sydney-ben is mennek, de itt az óceán öbleiben elsősorban. Viszont Brisbane-t éppúgy szeli ketté a folyó, mint a mi fővárosunkat, szóval sokkal könnyebb lenne adaptálni. A partokon viszonylag sűrűn vannak a kikötők, és mindegyiknek más íze, hangulata és célja van: némelyik bevásárlóközponthoz visz, másik egy teljes sor étteremhez, és az egész kikötőt ehhez hangolják. Vannak az éttermeknél például kirakott babzsákok, amire bárki leülhet, és a lépcsőkön néha ingyenes koncerteket nézhetnek, hallgathatnak üldögélés közben. Az éttermek előtt végig a parton pultok néznek a víz felé, nagyon hangulatos az egész. Budapesten is működhetne. A komphajók alapvetően két csoportba oszthatók: az egyik a fizetős, a buszjegynél alig drágább változat, ez a típus gyakran jár, nagy, kényelmes és csendes. A másik ingyenes, cserébe viszont ritkábban, nagyjából félóránként jelenik meg, de minden kikötőnél megáll, ide-oda ingázva a két part között, zajosan, és egy alacsonyabb komfortfokozatot kínálva. Inkább helyiek használják, meg mi. Tudom, hogy ez jóval nagyobb beruházás, de elképesztően feldobja a várost, minden korosztály imádja.

Tudom, hogy mindegyik pénzbe kerül. Nem vagyok közgazdász, várostervező, sem építész, de el akartam mondani, amit láttam.