„Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot. Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta? Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban.” Sir 2.9- Sir 2.11
A magyar népi kultúra iránti elköteleződésem a néptáncok tanulásával kezdődött, ami a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető néptánc szakára vezetett, valamint az alsógödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Művészetoktatási Iskola tánctanárává tett. Ebben az intézményben 1-8. osztályos gyerekeket tanítok, táncházakat tartok. A hagyományos évkör népszokásait, bálokat és szokásokat együtt elevenítjük fel és éljük meg. A Cserkészet szülővárosomhoz, Szombathelyhez köt, ahol már gyermekként az 51. Sík Sándor Cserkészcsapat tagja lettem. Később őrsvezetői szerepet is vállaltam. A rám bízottakkal felejthetetlen élményeket éltünk át együtt, és különleges, testvéries kapcsolat alakult ki közöttünk. Gyermekkorom óta foglalkozom fafaragással, az érettségi után faipari technikus képesítést szereztem. Gimnáziumi éveim alatt kerültem kapcsolatba magyar katonai hagyományőrzéssel, melynek férfias útmutatása, valamint történelmünk hősies példaképeinek ismerete fiatal fiúként nagy hatással volt rám. A lovaglást és a magyar szablyavívás fortélyait az ő köreikben sajátítottam el és gyakorlom. 2020-ban lovasoktató képesítést szereztem.
Számomra a bajusz és a huszárosan „üstökre vágott” hajviselet hordása, népünk ezeréves hagyományai és történelmünk hősei előtti tisztelgés a mindennapokban is.