Eredetileg a felvidéki Párkány városából származom, középiskolai tanulmányaimat pedig a híres „kassai magyar ipariban”, a Szakkay József Szakközépiskolában folytattam. A kultúra igazából ott „fertőzött“ meg: az Iparista Kis Színpad („X“) tagjaként a színház, az iskola rádiója, az Acélhang „mindeneseként“ pedig a rádiózás világában próbálhattam ki magam. Végzős koromban a diákok a Diáktanács elnökének választottak. A közösség, melyből vétettem, ekkor emelt először pajzsára. Ezek az élmények a mai napig nagyon erősen hatnak rám.

Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor Dublinba érkeztem, először rádiózásba fogtam. A Magyar Ház pályázatához csatolva létrehoztam a Dublini Magyarok Közösségi Rádióját. Emellett az általam életre hívott Párkány-Esztergomi Lyukasóra Klub mintájára havi rendszerességgel vendégül láttam a dublini magyar versbarátokat, ez lett a Dublini Lyukasóra Klub, amit néha a kocsmákba is kiviszünk. És ha már a kocsmáknál tartunk: időközben a szintén havi rendszerességgel megtartott Dublini Magyar Találkozó szervezői teendőit is megörököltem. Mindezek mellett vezettem kvízt, szerveztem szilveszteri és farsangi bálokat, rendszeresen invitálom honfitársaimat kiállításokra, koncertekre, moziba, illetve a hétvégi magyar tollaslabda klubba.

A fent felsorolt tevékenységeknek köszönhetően kerültem a Hungarian Culture Days csapatába, tavalyelőtt pedig a Kőrösi Csoma Sándor dublini ösztöndíjasának mentora voltam. Idén, mint ösztöndíjas a másik dublini fogadó szervezet, a hétvégi magyar iskola teendőibe is besegítek. Reméljük, ez sem lesz túl kemény DIÓ! Felvidékiként egész életemben kisebbségi közegben éltem, az utóbbi években pedig Dublinban a diaszpóra-lét minden vetületét megtapasztalhattam. Ezen élmények, tapasztalatok birtokában szeretnék minden itt élő nemzettársunk hasznára válni.