Amint a legutóbbi, decemberi beszámolómban tudósítottam róla, előbb a dublini magyar hétvégi iskolával szemközti folyóparti olasz kávézóban, a Panemben helyeztem el magyar könyveket (Könyvespolc a Panemben), elsősorban arra számítva, hogy a szülők, miután „leadták” a gyerekeket a suliban, beülve egy kávéra (vagy sütire) kezükbe vehessenek magyar kortárs irodalmat is, és akár ott, akár a könyvet kikölcsönözve – később otthon – olvashassanak. Az elképzelés kezdi beváltani a hozzá fűzött reményeket, ugyanis egyre többen látogatnak el a kellemes kávézóba, melynek polcán az „A Hungarian Bookshelf in an Italian Coffee” felirat díszeleg egy piros-fehér-zöld sávos szalagon, mely a mondat közepén egy frappáns csavarral olasz színekre vált.
Pár hétre rá a 99. DMT - Dublini Magyar Találkozón elkezdtük tervezni a jubileumi századikat, és a köztünk helyet foglaló Horváth Norbit faggattuk a kezdetekről. Ő mesélte, hogy anno a Central Hotel első emeleti szintjén lévő Library Bar- ban kezdtek el összejárni páran, majd miután szombatonként túl zsúfolttá vált a hely, költöztek át a T. P. Smith kocsmába, mely jelenleg is otthon ad az eseménynek. Érdeklődésemet felkeltette az eredeti helyszín, főleg a library (könyvtár) szó miatt, így pár napra rá betértem oda – különben is helyet kerestem egy következő magyar könyvespolcnak, ugyanis a PRO-HUNGARIS Kulturális Értékközvetítő Alapítványnak köszönhetően még szép számban voltak itthon olyan könyveim, melyek jobb helyen lettek volna egy belvárosi bárban, ahol ha valakinek akad 1-2 szabad órája, akkor ott kedvére olvashatja, lapozgathatja őket. Szóba elegyedve a menedzserrel, kiderült, hogy még jó szívvel emlékezett a régi magyar találkozókra, és a liftben felfelé azt is elárulta, hogy fiatal focistaként Puskás volt a nagy példaképe. (Gyanítom, hogy ennek köszönhető a magyar-szimpátiája!) Az én kérésemre is azonnal igent mondott. Nagyvonalúságát a követségről származó angol nyelvű Puskás-füzettel háláltam meg, melyet átnyújtva őszinte gyermeki mosolyt véltem felfedezni az idős úriember arcán. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy mi magyarok mennyit köszönhetünk Puskás Ferencnek, aki nem véletlenül a leghíresebb magyar, és „assist”- jával most éppen Dublinban szereztünk újabb goal- t, azaz értünk célhoz!
Visszakanyarodva a könyvekhez: a két belvárosi helyszín - egy hangulatos kávézó, ill. egy igazi régimódi bár, amelyben sosem szól a zene, így olvasásra tökéletesen megfelel (Olvass a Library bárban!) – mostantól amolyan kísérleti könyvtárként van jelen Dublinban, ahol különben is divatossá vált az éttermek, kávézók, és bárok könyvespolc-dekorációja.
Én e kordivat oldalvizén evezve pillanatnyilag a kortárs irodalommal szeretnék célt érni, csillapítva ezáltal könyvbarát honfitársaink hon-, illetve olvasás iránti vágyát!
