Komolyzene, folklór és pedagógia. Kisgyermek korom óta ebben a közegben létezem, hiszen pedagógus családban felnőve hamar követendő példává vált, hogy a tudás megszerzése is nagy hatalom, de továbbadása még nagyobb kihívás és hatalmas felelősség.

Felnőttként, lehetőségeimhez mértem minden olyan irányú főiskolát, egyetemet el is végeztem, amelyek célom elérésére szakmailag is felkészítettek. Az így megszerzett tudást pedagógusként 2011-ig Magyarországon és Erdélyben, 2011-től pedig Törökországban kamatoztatom. Isztambulba is tanulmányaim során kerültem ki, amikor a Balassi Intézet által meghirdetett államközi ösztöndíj keretében a magyar-török népzenei, néptáncos egyezéseket, hasonlóságokat kutattam. Kiérkezésem után rögtön felvettem a kapcsolatot a kint élő magyar diaszpórával. A hagyományápolást nagyon fontosnak tartom a törökországi magyarok körében, különösen azokban a családokban, ahol csak az egyik szülő magyar, illetve vagy csak a felmenők között van magyar anyanyelvű. A Hétvégi iskola keretein belül néptánc, népzene és kézműves foglalkozásokat tartok. Műsorainkkal rendszeresen színesítjük ünnepeinket.

 Reményeim szerint a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíja most abban nyújt majd segítséget, hogy más országok szervezeteivel is felvegyük a kapcsolatot, és hatékonyan bekapcsolódjunk a magyar diaszpórák vérkeringésébe. Pályázatok segítségével szeretnénk kilépni az iskola falai közül, és egy egységes célokat követő magyar közösséget kialakítani. Magyar tradícióink átadását kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hiszen a gyerekek kettős identitását erősíti, így kétnyelvűként nem csak nagyobb eséllyel indulnak a nagyvilágba, hanem a több kultúrát és vallást is megismernek, így olyan nyitott fiatalokká válnak, akik sokkal elfogadóbbak, kreatívabbak lesznek.