A Nógrád megyei Rákóczibányán nőttem fel. A magyar néptánc már egészen kisgyermek koromban az életem részévé vált. Az óvodai néptánc foglalkozások után, az iskolában Szabó János néptánc-pedagógus ismertetett meg kezdetben a magyar népi játék, a népdal, népzene, majd a néptánc örömeivel. Szüleim támogatásával először a Zsivajgó Gyermektáncegyüttes, majd a Kazár Táncegyüttes tagjaként számos fellépésen, külföldi turnén vettem részt. Később, 2007-ben csatlakoztam a salgótarjáni Nógrád Táncegyütteshez, ahol idén már tizedik éve veszek részt az együttes munkájában. Az itt szerzett tapasztalataim alapján döntöttem úgy, hogy hivatásként szeretnék a néptáncra tekinteni, ezért jelentkeztem a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Az alapszak táncos és próbavezető képzésének elvégzése után, felvételt nyertem a mesterképzésre, ahol jelenleg is tánctanár szakon, néptánc szakirányon tanulok.

A Maconka Táncegyüttes vezetőjeként tanítottam népi gyermekjátékot és néptáncot. 2015-ben, a Nógrád Táncegyüttes tagjaként kiutazhattam az amerikai Fillmore-ba, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Jubileumi Nagytáborába, ahol cserkészeknek oktattam néptáncot. 2016-ban meghívást kaptam a Los Angeles-i Kárpátok Néptáncegyütteshez, ahol mint néptáncpedagógus segíthettem a kint élő magyarok munkáját.

A tánctanítás számomra nemcsak egyfajta mozgásforma átadását jelenti, hanem – úgy gondolom – visszavezet közös gyökereinkhez, és személyiségfejlesztő, értékteremtő hatása van. A magyar néptánc egy bennünk élő, közös kapocs, mely összeköt minket és számos jótékony hatása van. Népdalaink dalszövegeivel a magyar nyelv megőrizhető, a tánc, mint mozgásforma pedig mozgásfejlődésünk alapja. Úgy gondolom, a diaszpórában élő magyarság számára mindez kiegészül a magyar nemzeti összetartozás, identitástudat erősítésével és a magyar nyelv fejlesztésével. Egy nagyon élő és aktív közösség munkájához csatlakozom, ahol tudásom legjavával igyekszem majd támogatni a kint élő magyarok életét.