Vass Mátyás, a dédapám 1837. február 20-án született Kiskundorozsmán. Tanítói pályáját 1858-ban kezdte meg, munkássága folyamán rengeteg publikációt adott ki különböző nevelési folyóiratokban. Több elemi iskolai tankönyvet írt és szerkesztett, 1872-től szerkesztette a Tanügyi Lapokat, 1898-ban pedig megírta a Csongrád vármegyei tanítóegylet történetét. 1870-ben ő indítványozta a Magyar Tanítók Országos Bizottságának megalakítását, 1899-ben pedig kiállt a tanyasi iskolák államosítása mellett. Tagja volt a Dugonics Társaságnak, később pedig a Magyar Tudományos Akadémiának is. Könyvei közül Buenos Airesben, a Nemzeti Könyvtárban is találhatók példányok. Szegeden halt meg 1903-ban, ahol később cserkészcsapatot is elneveztek róla.
Kálnay László, anyai ági dédapám a felvidéki Rimaszombaton született 1849 júliusában. Budapesten szerzett ügyvédi oklevelet, majd Nyíregyházán nyitott ügyvédi irodát. Az írói pályára 40 éves kora után lépett, amikor Rákosi Jenőtől biztatást kapott. Krúdy Gyula maga is több írásában említette, egyikben így emlékszik vissza rá: „Kár, hogy nincs meg a gyűjteményemben ennek a remek, soha vissza nem térő magyar figurának a fotográfiája, pedig bizonyára sokat állongott zöld posztóval leborított fényképészgépek előtt, mert hiszen valaha minden valamirevaló magyar úriember lefotografáltatta magát a jelentősebb évfordulókon.” (forrás: Krúdy Gyula: Irodalmi kalendáriom-Írói arcképek)
Nagyapám, id. Vass Béla, Vass Mátyás fia, magyar pedagógus, grafikus, festőművész és író volt. Édesapja nyomdokait követve tanárként kezdte pályafutását. Szegeden született 1872-ben, de rövidesen elkerült Szombathelyre, ahol a Premontrei Gimnázium tanára lett. Az iskola történetében jelentős szerepet vállalt, melyre így emlékeznek: „Már 1895-től Premontrei Gimnáziumunkban tanított, ahol nemcsak rajzot, mértant, de matematikát is oktatott. Szigorú, de jószívű pedagógusra emlékeztek egykori tanítványai, akinek tekintélye volt az iskolában. Tóth Lajos nyergesmester Mária nevű lányát vette feleségül, amivel végleg Szombathelyhez kötötte sorsát. Hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életébe, tevékenykedett a Sportegyletben, szívesen kerékpározott, sőt egy vívó egyesületet is megszervezett az évek folyamán. Rajczy Imrét, a későbbi olimpiai bajnokot ő oktatta először vívásra. Igazi tere azonban a képzőművészet volt. Már 1903-ban megtervezte a megyei iparkiállítás díszkapuját (magyaros stílusban), amelyről szerencsére fotográfia maradt fenn. Amikor 1920-ban, a legnehezebb körülmények közepette a Vasvármegyei Kultúregyesület részeként Szép- és Iparművészeti Iskolát hozott létre, olyan rendkívülit alkotott, hogy arra még Budapesten is felfigyeltek. Rákos Jenő, a kor nagyhatalmú irodalmi személyisége (aki Kálnay Lászlót is felkarolta) meglátogatta az iskola egyik kiállítását, s az ott látottakról rendkívül elismerően nyilatkozott. Igaz, hogy ez az intézmény mindössze három szemeszter erejéig működhetett, azonban több, későbbi művész is látogatta óráit, s mai művészeti szakközépiskolánk ősének tekinthető. Mindezek megalapozták Vass tekintélyét, s hamarosan a Vasvármegyei Kultúregyesület Képzőművészeti Szakosztályának elnöke lett. Teljességgel alkalmas volt erre a feladatra, számos kiállítást, művészeti eseményt szervezett…” (forrás: http://szombathelypont.hu/latnivalok/tudosok-muveszek-nyomaban/vass-bela-lakohaz.401/) 
Vass Béla volt az 1930 és 1945 között működő Szent Márton Céh megálmodója is, mely egy képzőművészeti társulás volt. Külföldi útjain, Olaszországban, Ausztriában szívesen készített akvarelltájképeket, míg otthonában az olajfestéket részesítette előnyben. Keze alól portrék, csendéletek, tájképek egyaránt kerültek ki, melyeket a Vas megyei polgárság vásárolt meg. A Vas megyei cserkészet egyik elindítója volt. Halálát gégerák okozta 1934-ben. A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola minden évben a róla elnevezett díjat az iskola legtehetségesebb diákjának ítéli oda. Szombathelyen legutóbb 2011-ben rendeztek kiállítást a műveiből.
Ágoston Endréné Kálnay Vilma az anyai nagymamám, Nyíregyházán született. Apjával, Kálnay Lászlóval Rahóba költöztek (Kárpátalja), ahol férjhez ment Ágoston Endre könyvelőhöz. Itt született meg három lányuk, Rozália, az édesanyám, Erzsébet és Anna. Nagymamámnak, akinek csak mi hárman (Gyöngyi, Dénes és Mátyás) voltunk az unokái, egy általa írt, szomorú versét is megtaláltam:
Ágoston Endréné Kálnay Vilma
HATTYÚDALOM
