A magyar utazók és inspiráló életútjuk
2020 július 24-én harmadik ízben került megrendezésre a mendózai főszervezésű forgószínpad, ez alkalommal azonban a Paraguayi Magyar Egyesület előadásában. Az este során röviden bemutatásra került az egyesület és említésre kerültek a neves helyi magyarok, akik öregbítették a magyarok hírnevét Paraguayba. Ezután következett az este fő témája: A magyar utazók. A hallgatóság egy óra leforgása alatt képzeletben körbejárta a világot. Először Ázsiába kalauzolta őket az előadó, hogy Vámbéry Ármin munkásságával ismertesse meg a közönséget.
Vámbéry Ármin élete azért rendkívül érdekes, mert ő volt az a tudós, akit egyszerre tiszteltek a nyugati és a keleti világ központjaiban is. Bejáratos volt az angol királyi udvarba és a török szultán palotájába egyaránt. A nemzetközi elismertségnek örvendő tudós dervisruhában - ami mohamedán szerzetest jelent- zarándokolt el Teheránig, annak ellenére, hogy egyik lába gyerekkorától béna volt. Közép-Ázsiát az oroszok és az angolok is gyarmatosítani akarták. Ez ellen úgy védekeztek az itteniek, hogy lezárták a területet, és bárkit, aki gyanús volt azt kivégezték. A hosszú útjának első állomása Konstantinápoly volt. Ide 1857-ben érkezett, és négy évet maradt. Először nyelvtanár, majd Husseim Daim pasa fiának nevelője volt, ami a szultán után a második legmagasabb pozíció. Ez a pozíció azért volt fontos, mert így az összes török és mohamedán szokást, és ennek a világnak a sajátosságait a legkiválóbb helyen sajátította el. Látta a mindennapjaikat és életvitelüket. Azt, hogy hogyan imádkoznak, beszélnek, étkeznek. Így álruhában eljátszhatta, hogy derbis, de ha a helyzet úgy kívánta, azt is tudta, hogy hogyan beszél egy török vezető. Itt tartózkodása során számos tanulmányt adott ki a magyarok eredetéről, a török források alapján és kiadott egy török német szótárt is. Hosszú útját végül Rasid Effendi álnéven kezdte meg, szunnita dervisnek öltözve. Teheránig jutott el, majd tett egy kitérőt Shirázig. Utána csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz, és velük a Kaszpi-tenger partján ment végig, átutazzták Közép-Ázsia sivatagjait, míg végül 1863-ban megérkeztek Khivaba. Buharán keresztül pedig Samarkandba, ahol visszafordult és Isztambulba ment. Keleti útja első eset volt arra, hogy egy európai ellátogasson ezekre a területekre, és innen élve térjen haza, rendkívüli információknak a birtokában. A tapasztalatai azért is voltak nagyon értékesek, mert még az orosz megszállás előtt láthatta az érintetlen területeket. Tudós orientalista, egyetemi oktató volt, aki a kutatásai alapján nem értett egyet a Magyar Tudományos Akadémia finnugor elméletével, mivel ő a magyarok török eredetét vallotta.
Az Ázsiában tett látogatás után a következő megálló Afrika kies sivatagjai voltak, hiszen itt tevékenykedett Almásy László, aki az Oscar díjas “Angol beteg” című film által a világ egyik legismertebb magyarjává vált. Ő volt az, aki annak idején bizonyította, hogy a világ nem mindig úgy nézett ki, mint ahogy ma ismerjük. Az volt az álma, hogy megtalálja az eltűnt perzsa hadsereget a siva oázisban. Almásy, aki autóversenyzőként is hírnevet szerzett, egy Steyr autóval Alexandriából kiindulva a Nílus mentén Kartúmig jutott, majd átkelt elsőként a Núbiai- és a Berber-sivatagon. A vállalkozás nagy visszhangot keltett. A következő évben Almásy kockázatos utat tett a keleti Szaharában, ahol 700 km-es úton járta be Abu Moharig homokdűne-birodalmát. A Líbiai sivatagban a Gilf fennsíkon kereste a legendás Zarzura oázist. A legenda úgy tartotta, hogy létezik egy oázis, aminek a helyét senki nem ismeri, csak egy fajta madár, aki az oázisra repül élelemért és vízért. Az olasz és angol expedíciók előtt akadt rá az oázisra a magával vitt repülőgépével 1932-ben. A sziklabarlangban 7-8 ezer éves neolitikumi ember keze nyomát őrzik a sziklaodúkra festett állat és növény-ábrázolások. Ez bizonyította, hogy valaha növényzet zöldellt a kietlen pusztában. Almásy felfigyelt az úszó emberekre, és bizony úszni csak ott lehet, ahol víz van, azonban ma a Nílus, ami a legközelebbi vízfolyás, csaknem ezer kilométeres távolságra található. Almásy adott hírt elsőként a magyarábokról, akiknek őseit első Szulejman idejében, a mohácsi csata után a törökök hurcolták el Magyarországról. A Nílus egyik szigetén bukkant a magyarábok képviselőire, akik nagy szeretettel, rokonként fogadták. Az ő nevéhez fűződik a második világháború egyik legizgalmasabb titkos akciója, a Salaam-művelet, amikor 1 hónap alatt összesen mintegy 5600 kilométer hosszú, lakatlan, víztelen, sivatagi utakon kellett 2 német hírszerzőt átjuttatnia az angol vonalak mögé. A májusban – mintegy 50 °C-os forróságban – lebonyolított akció csodával határos módon sikerült. A félezres brit különítmény csak 1-2 napos késéssel követte a nyomukat.
Miután Almásy életével megismerkedett a hallgatóság, a következő téma a Teleki vulkán volt. Ezáltal pedig bemutatásra került Teleki Sámuel is, aki a neves erdélyi Teleki család református ágának leszármazottja. 1886 végén érkezett meg Zanzibár szigetére, ahol társával, Höhnellel együtt kezdték meg Afrika ismeretlen vidékeinek felkutatására irányuló expedíciójuk szervezését. Teleki célja az volt, hogy megkeresik azokat a tavakat, amelyekről sok kereskedő rebesgetett mindenféle legendát, de soha senki nem tudott biztosat, sem a nagyságukról, sem az elhelyezkedésükről. 1887 februárjában indultak el a tengerparti Panganiból Taveta felé. Júniusban érkeztek meg a Kilimandzsáró tövéhez, ahol bár nem érték el a csúcsot, minden eddiginél magasabbra jutottak, 5310m-re, és így elérték a hóhatárt. Ez fontos tapasztalat volt, mert előtte voltak, akik megkérdőjelezték, hogy lehet e egyáltalán örök hó és jég borította magashegység az egyenlítő környékén. Nagyon sokrétű természettudományi gyűjteménnyel térhetett haza az expedícióról. Új növény és állatfajok kerültek a tudományos listákra. Három új kaméleonfajt fedeztek fel és 78 növényt. 4200 m magasban felfedezett két olyan növényt, ami ma is az ő nevét viseli, ez a senecio teleki, valamint a lobelia teleki. Végül 1888 március elején jutottak el a tóhoz, ami 12-szer nagyobb, mint a Balaton, és amit a trónörökös után Rudolf-tónak nevezett el, miután ő adta az ötletet, hogy induljanak el. Ők fedezték fel a Rudolf-tótól 5 km-re található tűzhányót is, ez lett a Teleki vulkán. Nagy nélkülözések és életük többszöri kockáztatása árán jutottak el Kelet-Afrika másik sós tavához, melyet Rudolf-trónörökös feleségéről, Stefániáról neveztek el. Ez év augusztusában több törzs földjét keresztezték. Teleki érdekes leírást készített ezekről a törzsekről, amelyek a tudomány számára azelőtt szinte teljesen ismeretlen volt.
Mindhárom utazó nagyon inspiráló személyiség, hiszen gazdagságot, kényelmet elhagyva, nekivágtak az ismeretlennek. Oda, ahol nem volt mellettük támogató erő, sem hatalom és csak magukra számíthattak. Minden nehézségből okultak és továbbmentek, céljuktól pedig senki és semmi el nem tántoríthatta őket. Úgy gondolom, mindhármuk kitartása, embersége és szerénysége példaként szolgálhat számunkra a mai időkben.
