Bécs és a magyar kulturális külpolitika
A könyvbemutató a Collegium Pázmáneum és Kaláka-Club közös szervezésében valósult meg. Vendégelőadóinkat a házigazda Varga János rektor köszöntötte, valamint hangsúlyozta a könyv jelentőségét különösen is a Bécsben élő magyarok számára.
A pódiumbeszélgetésen a könyv szerzője dr. Ujváry Gábor, a „VERITAS” Történetkutató Intézet vezetője, dr. Bába Iván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem magántanára, dr. Fazekas István, az ELTE-BTK egyetemi docense, valamint L. Simon László országgyűlési képviselő vettek részt. A beszélgetés súlypontját Bécs és Magyarország 20. századi kultúrdiplomáciai kapcsolata képezte.
Bécs és Magyarország több mint ezeregyszáz esztendőre visszatekintő kapcsolatait nehéz igazán találóan jellemezni. Időszakonként váltakozva a baráti szeretet és az összetartás, a közös érdekek felismerése, majd a széthúzás, az ellenségeskedés, az egymás elleni küzdelem vagy éppen a pillanatnyi status quo kölcsönös elfogadása e bonyolult viszonyrendszer alapja. Kötődéseink azonban mindig erősebbnek bizonyultak a minket időről-időre elválasztani igyekvő törekvéseknél. Ezt tanúsítja, hogy a modern Európa kialakulásának korszakában, 1526 és 1918 között egy olyan államközösségben éltünk, amely részben a mai európai berendezkedés mintájául szolgált.
De konkrétan milyen fejezeteket és történeti leírásokat tartalmaz a könyv? Mindenekelőtt ismertették a kapcsolattörténeti előzményeket – Bécs és Magyarország kulturális, gazdasági és politikai összeköttetéseit. A tudománypolitikai előzményeknél kitértek a magyar történészek, levéltárosok tevékenységére, amelyeket a bécsi központi archívumokban folytattak. Igazán gazadag történeti ismertetést tartalmaz a Klebelsberg Kuno bécsi terveiről és a magyar történettudományról szóló rész a Monarchia végóráiban. Éppen e rendkívül szoros történelmi kapcsolatok okán és ezek tervszerű, forrásokon alapuló kutatásának-földolgozásának igénye miatt szorgalmazta a legsikeresebb s legkoncepciózusabb magyar kultúrpolitikus, gróf Klebelsberg Kuno már 1917-ben - a Magyar Történelmi Társulat frissen választott elnökeként - a Bécsi Magyar Történeti Intézet alapítását. Bécsről és történeti kutatásokról lévén szó, Klebelsberget erősen befolyásolták az ott tevékenykedő magyar levéltárosok elképzelései, a magyar forráskutatás és -kiadás addigi eredményei és hiányosságai, valamint a bécsi nagy közgyűjteményeknek a magyar történelem kutatása szempontjából kitüntetett szerepe.
Ujvári Gábor a Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet korábbi igazgatója ebben a sorozatkötetében személyesen is érintett az intézmény múltját, jelenét és jövőjét illetően, hiszen nagy odaadással és példás helytállással, széleskörű tevékenységgel igyekezett és igyekszik az intézmény hírnevét öregbíteni. Ehhez kapcsolódik a Bécsi Magyar Történeti Intézet alapításának, körülményeinek, valamint működésének kezdeti időszakában a híres helyszínnek a Testőrpalotának az ismertetése, ahol az intézet ösztöndíjasai történelmi helyszínen végezhették munkájukat. A könyv további fejezeteiben tárgyalja az intézetek otthonának bővülését és szervezetét, valamint a két testvérintézet a Történeti Intézet és a Collegium Hungaricum igazgatóinak működését, szerepét a kultúraközvetítés és történeti munkák kiadásaival kapcsolatosan. Bármennyire is fontos szerepet játszott a két intézmény Bécs és Magyarország kultúrkapcsolatában az intézetek támogatása, majd az 1945 utáni helyzet komoly kihívások elé állította azok működését. Igazán fájó és bosszantó lehet számunkra, hogy 1961-ben a magyar állam eladta a Testőrpalotát, lemondva ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia idején betöltött fontos történelmi szerepéről is. A magyar múlt, a magyar irodalom- és tudománytörténet egy kicsiny, ám annál fontosabb helyszíne került - igaz hogy baráti, ám mégis - idegen kézbe.
Kitekintésként és mintegy befejezésként a szerző az 1963-ban felépített Collegium Hungaricum új épületének történetét, szerepét, küldetését foglalja össze.
A vendégelőadók pódiumbeszélgetéseiből nyilvánvaló következtetésként levonhatjuk azt, hogy a világ számos országaiban működő Balassi Intézetek kulcsfontosságú kultúrdiplomáciai, kultúra közvetítő szerepet töltenek be Magyarország bilaterális kapcsolataiban. Mind a jelenben, mind a jövőben fontos kell legyen a mindenkori kormányzat számára, hogy prioritásai között szerepeltesse és megfelelő anyagi hozzájárulással támogassa ezen intézetek eredményes működtetését. A magyar kormányzás számára elengedhetetlen, hogy mindezekről ne mondjon le, ne szorítsa háttérbe a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva, vagy netalán a közömbösség, érdektelenség következtében ne kezelje felületesen ennek a kiemelt ügynek a sorsát, hiszen Magyarország országimázsának, történeti, kulturális gazdagságának a rovására menne. Feladatunk, hogy a múlt kemény munkáját, elért eredményeit értékeljük, őrizzük és további lelkes munkával gyarapítsuk országunk kulturális gazdagságának fennmaradt örökségét küldetéstudattól hajtva átadva a jövő nemzedékek generációinak.
Fotó: Varga János
