Itt Jönköpingben, szállásadómmal, Mezei Elvirával beszélgetve tudtam meg, hogy él itt egy 95 éves idős magyar hölgy, Lili néni, aki neki kedves „barátnője”. Rögtön kieszközöltem a találkozót, hiszen olyan sok mesélnivalója lehet számunkra, amit mi is magunkkal vihetünk útravalónak.
Első pillantásra kiderült számomra, hogy egy szellemiekben friss, derűs, érdeklődő hölggyel állok szembe, akik nyitott a világra, az emberekre.
Hellyel kínált, a beszélgetés rögtön beindult. Első kérdésem az volt: El tudná-e mondani nekünk, mi a hosszú élet titka?
- Nem foglalkozni vele. A korral. Hiszen az csak úgy van, nem érdekes.
- Egyensúlyban lenni. Pszichésen.
- Szeretni az embereket. Szeretni a kortársakat, a fiatalokat, mindenkit!
- És fontosak a barátok, a közösség.
Gyulai Lili 1921-ben látott napvilágot, Korondon. Házassága után Herszényi Lili. Erdélyből 27 éve került Jönköpingbe férjével. 2 fiú édesanyja. Egyik fia él itt Jönköpingben. Unokái is itt élnek, egyetemisták. Édesanyja tanítónő volt, édesapja unitárius lelkész.
És mily kicsi a világ! Tavaly Segesváron tevékenykedtem ösztöndíjasként. Megtudtam, hogy Lili néni a segesvári gimnáziumba járt, akkor még Leánygimnáziumba, mely az osztrák-magyar monarchia idején épült. A mai segesvári Mircea Eliade Líceum, (persze azóta kicsit átalakulva) az akkori Fiúgimnázium volt, a lányok a mai 3-as számú általános iskola épületében voltak. Végül az utolsó két évet Kolozsvárott végezte el, hiszen megszűnt a 7-8. osztály. Érettségi után kezdődtek az egyetemi évek az orvostudományi egyetemen. Belgyógyászként dolgozott Marosvásárhelyen. Férje unitárius lelkész volt.
Teázás, sütizés közben beszélgettünk. Kíváncsi voltam sok mindenre.
„Nagyon meg voltam elégedve. Szép életem volt.” – vallja Lili néni. Kijövetelük után a férje 4 év után meghalt. „Azóta vagyok egyedül. Illetve nem vagyok egyedül, hiszen minden nap meglátogat a fiam, akivel nagyon jó viszonyban vagyok.”
Hogyan lehet megélni a magyarságot?
– Itt Jönköpingben jól, mert sok a magyar. Összetartottunk, közös programokat tartottunk.
Ideérkezve nagyon kedvesen fogadták őket és azonnal bekapcsolódtak a magyar klub életébe. „Nagyon jó volt, nagyon élveztem. Havonta több alkalommal összejöttünk értelmes, tartalmas programokra. Minden ünnepet megünnepeltünk. Magyar élet volt.”-mondta.
Lili néni kevés televíziót néz, de a híreket megnézi minden nap. Svéd televíziót nem néz, csak magyar csatornát. A szobában körülnézve ott voltak a magyar lenyomatok: a korondi kézműves tál és a magyar motívumok, a turbékoló galamb is.
Beszéltünk a jövőbeli programterveimről, amiben csak biztatott, hogy mozgósítsuk a jönköpingi magyarokat, mert jól hangzó programok vannak kilátásban. „Az a véleményem, s az érzésem, hogy az itteniek egy kicsit el vannak lanyhulva. Nehezen mozdulnak meg, nehezen hajlandók arra, hogy csoporttal valamit csináljanak, s ha meg lehetne őket mozgatni, az nagyon jó lenne! Kiváló dolog lenne, szélesebb körben mozgósítani a magyar közösséget! Nagyon fontos, hogy szokják meg az emberek, tartoznak egy közösséghez. Az emberek érdektelenek sokszor. Fontosak a bálok, a szórakozás is, de ezek mellett kellenek a közös megemlékezések, a tartalmas programok. Abban munka van. Semmilyen téren nincs ingyen eredmény.
Lili néni is javasolta, hogy rendszeresen találkozzunk, legyen helység, ahol hetente összejöhetünk, de ez mindig nehéz volt. Régen is. A helység kardinális kérdés. De elengedhetetlen a közösségi élethez.
„Egy barátságot ápolni kell. Adni kell, mert ha nem, akkor nincs. Meghal a barátság. Tálcán nem hozzák a barátságot.” – mondta Elvira is. „Aki nincs most benne semmibe sem, ha bekerül, akkor élvezni fogja.” – vallja Lili néni.
Közben csengettek. Megérkezett Elvira bátyja is. Hirtelen „nagy” magyar közösségi élet alakult ki. Lili néni kíváncsi a fiatalokra, a terveikre, céljaikra. Csak pozitív életenergia árad belőle. Szívesen hallgatta Elvirát, a farsangi visszaemlékezéseit, kíváncsi volt a jelmezekre, beszéltünk távoli nyaralásokról, gasztronómiai élvezetekről. „De az étel nem lényeges. A lényeg, hogy lássál, hogy halljál. Jót itthon lehet enni. Az élményeket gyűjteni kell.”
Ezek után mit mondhatnék? Csak azt, amit mindig is vallottam: A kor nem érdem, hanem állapot.
Remélem lesz még alkalmam Lili nénivel találkozni. Már az éjszakába nyúlva, feltöltődve, felfrissülve jöttünk haza egy üde, dinamikus 95 éves hölgytől. És elgondolkodtunk magunkban, hogy ezt a titkot nekünk is meg kell tanulnunk! A hosszú élet titkát! Egyensúly! Szeretet! Közösség!
