Előbbieket azonban nemsokára múlt időben kell megfogalmaznunk, Attila atya életében ugyanis meglehetősen nagy fordulat következik be 2017-ben: ősztől megválik dél-tiroli egyházközségeitől és papi szolgálatát Innsbruckban folytatja. Osztrák hívek lelkésze lesz, de szinte biztos, hogy a magyarokkal az eddiginél nem kevesebb, hanem több időt fog eltölteni.
Dr. Nagy-György Attila Marosvásárhelyen született 1969. augusztus 11-én, az I–X. osztályt is ott végezte, majd a gyulafehérvári kántoriskolában érettségizett. Teológiai tanulmányait a katonai szolgálat után, 1988-ban kezdte meg Gyulafehérváron, majd 1991–1993 között a dél-tiroli Brixenben (Bressanone-ban) fejezte be, ott szentelte diakónussá 1992 szeptemberében Wilhelm Egger bozen-brixeni egyházmegyés püspök. A következő évben, 1993. július 11-én az akkori gyulafehérvári segédpüspök, Jakubinyi György szentelte pappá a Marosvásárhely-belvárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban. Papi mottója: „Aki szolgálni akar engem, az kövessen, ahol leszek én, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12,26). A papszentelést követően folytatta teológiai tanulmányait az Innsbrucki Egyetemen, ahol 1994-ben az olasz nyelvű La formazione dei giovanni alla vita cristiana nell' Opera di Maria című diplomamunkával magiszteri címet, majd 1998-ban a német nyelvű Einübung in den Glauben. Ansätze zu einer Neuorientierung der Studentenpastoral in Siebenbürgen (Rumänien) disszertációval doktorátust szerzett.
Innsbrucki doktoranduszhallgatóként, 1994 és 1996 között a Brassó-belvárosi plébánián tevékenykedett segédlelkészként. A magyar és a román nyelvű pasztoráció mellett német nyelvű szentmiséket és hittanórákat is tartott, és igen nagy lelkesedéssel végezte a gyermek- és ifjúsági (egyetemista) pasztorációt. Jakubinyi György érsek engedélyével 1996 és 1998 között tért vissza Innsbruckba, hogy befejezze és megszerezze doktorátusát. Már abban az időszakban bekapcsolódott az innsbrucki magyar életbe, a magyar szentmisék egy részét is végezte, besegítve ezzel az ott élő és dolgozó magyar jezsuitáknak.
1998-tól 2003-ig zernyesti plébánosként egy 24 településből álló szórványterületen – ebből három város: Zernyest, Feketehalom és Barczarozsnyó – végezte három nyelven, magyarul, románul és németül a hívek lelki gondozását. Ezzel párhuzamosan 1999 végétől a papi szenátus tagjaként, szentszéki tanácsosként és a Gyulafehérvári Főegyházmegye ifjúsági főlelkészeként látta el az erdélyi ifjúsági pasztorációt; gyermekek, ifjak, egyetemisták és fiatal értelmiségiek számára helyi, erdélyi, országos és nemzetközi programok szervezésével és levezetésével foglalkozott. Ezt a munkát 2003 és 2012 között is folytatta mint Brassó-bolonyai plébános, brassói egyetemi lelkész és főegyházmegyei ifjúsági lelkész. Ezalatt meghatározott időkre a Háló mozgalom erdélyi elnökeként, az egyházmegyei Kolping prézeseként, a főegyházmegye ökumenizmusért felelős referenseként is tevékenykedett. A Fokoláre mozgalom keretében romániai szinten felelt az ökumenizmusért.
Brassóban az ő szolgálati ideje alatt újították fel, bővítették ki és hozták létre a főegyházmegyei ifjúsági és egyetemi lelkészség irodáit, a hatszintes Szent Imre Ifjúsági Kollégiumot és az Ifjúsági Házat, ahol az ifjúsági programokat is tartották. Utóbbinak a konyhájáról az ötvenkét bentlakó diák ellátása mellett a városban naponta mintegy harminc idős, beteg és más okból rászoruló embernek szállítottak házhoz meleg ebédet ingyen. Az említett csoportok mellett még működött a plébánián a cserkészet, a Szent Vince Közösség, a Fokoláre mozgalom, a Nőegylet, a karizmatikus és a taizéi ökumenikus imacsoport, a házas hétvége mozgalom, a rózsafüzér-társulat, a felnőttkórus, a gyermek és ifjúsági gitárcsoport – ezek közül több magyar és román nyelven.
Nagy-György Attila atya 2012-ben a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektora és prefektusa lett, valamint pasztorális-kazuisztikát, urbanitást és román nyelvet tanított a hallgatóknak. Egy év múltán a Bozen-Brixeni (dél-tiroli) Egyházmegye püspökének a kérésére és a gyulafehérvári érsek felajánlására elvállalta, hogy néhány évig missziós papként besegít a dél-tiroli pasztorációs munkába, köszönetként is azért, hogy annak idején az ő – és más erdélyi kispapok – külföldi tanulmányait támogatták. 2013. szeptember 1-jétől brenneri (Brennero), gossensassi (Colle Isarco) és pflerschi (Fleres) plébánosként végzi a pasztorációt német és olasz nyelven az olasz-osztrák határon, ahol a 2150 hívőből 41 Ausztria területén lakik.
Mivel a Brennertől negyven kilométerre lévő Innsbruckban éppen 2013 nyarán az utolsó magyar jezsuita, P. Vass György SJ is meghalt, a hívek Isten ajándékaként fogadták Attila atya érkezését; azóta az évi tizenkét magyar szentmise jelentős részét ő végzi. Ezen kívül részt vesz a karácsonyi, húsvéti, anyák napi, mikulás- és farsangi ünnepségek megrendezésében, az évi egyszeri, európai kegyhelyekre vezető autóbuszos zarándoklatok megszervezésében, és nagyböjti lelkinapokat is tart a 79. sz. Dr. Kozma György SJ Cserkészcsapat tagjainak. 2016. március 13-án megszervezte számukra és a közreműködésükkel bemutatta a közösség első ifjúsági szentmiséjét, amit idén is megismételt. Igény esetén lelki beszélgetést folytat a hívekkel, gyóntat, a keresztelési és házassági előkészítőkről pedig, még ha levelezés útján is, de szintén gondoskodik. Lehetősége szerint részt vesz és előadásokat is tart az európai magyar lelkészek találkozóin – mint Rómában és a Stuttgart-közeli Wernauban is tette –, és két éve az ausztriai magyar és magyarul beszélő papok kismartoni találkozójának is résztvevője.
Ilyen roppant gazdag eddigi életút és már-már szinte erőn felüli aktivitás közepette talán szüksége is volt már arra a csendre és nyugalomra, amit az Alpok mesés hegyvonulatai között megtapasztalhatott, de a szobájában függő székely zászlók alatt szíve ott is kereste a magyar szót, az otthon jeleit, üzeneteit. A gossensassi egyházközségi értesítő egyik tavaszi kiadásának végére piros betűkkel ezt írta: „Frohe ostern! Buona Pasqua! Áldott húsvétot!” Ebben a piros betűs sorban benne van „Pfr. Attila” minden eddig elért eredménye, megtett útja, érzése, meggyőződése és vágya.
Ha pillanatnyilag nem is kerülhet egészen közel e vágy beteljesüléséhez, innsbrucki lelkészként valamelyest talán mégiscsak közelebb kerül majd hozzá. Kívánjuk, hogy így legyen!
