"A szegény ember művészete"

Hageni interjú Szabó Karola szalmafonó mesterrel

/ Csókási Imre /
csokasi.imre képe
2019. október 6-i megemlékezés alkalmával Hagenben járt Szabó Karola szalmafonó mester, aki a Hageni Vadrózsa Magyar Néptáncegyüttes meghívására érkezett hozzánk. A megemlékezést követően a gyerekek és felnőttek egyaránt megcsodálhatták Karola néni kiállítását, illetve kipróbálhatták magukat a szalmafonás mesterségében is .
Október 6. HagenbenOktóber 6. Szabó Karola
"A szegény ember művészete" – Interjú Szabó Karola (Sz.K.) szalmafonó mesterrel
Helyszín: Németország, Hagen, Vadrózsa Magyar Néptáncegyüttes
Időpont: 2019.október 6.
Program: Október hatodikai megemlékezés, illetve az őszi betakarítási munkákhoz kapcsolódó szabadidős foglalkozás gyerekek és felnőttek számára .
Az interjút készítette: Csókási Imre (CS.I.) ösztöndíjas (Hagen)
 
Cs. I: Hogyan találkozott ezzel a népi kismesterséggel Karola néni?
Sz.K: Úgy 65 évvel ezelőtt kezdődött, amikor szorgos kezek munkája által született termékeket csodáltam. Édesapám vesszőkosarai, édesanyám rokkán font gyapjú fonala, varrógéppel történő foltozgatás, kötés, horgolás, hímzés. Mindezekre megtanítottak a szüleim. Szegények voltunk. A szegény ember ahhoz nyúl, amit megtermel magának. Hát szalma, az volt bőven, hát felhasználta azt is. Szalmazsáknak, amin aludtunk, tetőfedésre, ilyen volt a házunk, az állatok almolásához, stb. Visszagondolva én azóta is úgy nevezem: a szegény ember művészete minden ilyen tevékenység. 
 
Kitől tanulta meg a szalmafonás mesterségét?
Népi mesterek fordultak meg nálunk, köztük Szabó Sándorné szalmafonó Debrecenből. Akkor fedeztem fel ismét a szalmát. Ez 25 évvel ezelőtt történt és azóta ismét szalma vesz körül.
 
A kiállított tárgyakat nézve elcsodálkozik az ember, milyen elhivatottság és türelem kell ahhoz, hogy akár a legkisebb tárgy is kikerüljön a kezei közül...
Időt, fáradtságot nem kímélve kerestem meg idős embereket, hogy a fortélyokat ellessem, tudományukat saját környezetükben elsajátíthassam. A megszállottság, a bizonyítási kényszer, a csakazértis nem adom fel dolgozott bennem. No meg az, hogy ezt tovább kell adnom, nem veszhet el a tudás, amit megszereztem.
 
Van valaki a családban aki tovább viszi a szalmafonó mesterséget?
Szerencsére a lányomat, Szukits Évát sikerült megfertőznöm és magával ragadta ezen mesterség elsajátítása és oktatása egyaránt.
 
Ha már itt tartunk: biztosan sok helyre hívják kiállítani és oktatni egyaránt.
Természetesen ha játszóházba hívnak, sohasem utasítok vissza egyetlen felkérést sem. Mindig örülök, ha taníthatok. Felsorolni sem tudom, hány helyen vettem részt leányommal együtt nyári kézműves táborokban és kiállításokban itthon és külföldön egyaránt.
 
Gondolom tagjai népművészeti egyesületeknek...
Húsz éve képviseljük a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületet Kapolcson a Művészetek Völgyében, Veszprémben a Gizella Napokon, a Cserépvásárokon és minden Veszprém Megyei rendezvényen, ahova egyesületünket meghívják. Mottóm: Nem mind arany, ami fénylik, de az értéktelennek tűnő szalma aranyat ér hozzáértő kezek között.
 
Felsorolna néhány szakmai elismerést a közelmúltból?
2012-ben Kézműves Remek Díjat kaptam, 2015-ben az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (OMÉK) Közönségdíját sikerült elnyernem.
 
Kívánom,hogy még nagyon sok elhivatott tanítvány és műremek kerüljön ki kezei alól, Karola néni és további munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok!
Örülök hogy itt lehettem veletek Hagenben és megmutathattam a szalmafonás művészetét egy kiállítás és kézműveskedés keretében Nektek...