A kanadai Rákóczi Alapítvány ösztöndíj programja határon túli magyar fiataloknak
Ágota édesanyjával és 3 testvérével él egy kárpátaljai kis faluban, Tiszakeresztúron. Még 6 éves sem volt, amikor édesapját elveszítve a helyi általános iskolában tanárként dolgozó édesanyjára maradt a családfenntartás. A gyermekek nagyon korán megtanulták az élet igazságtalanul nagy kihívásait, a nélkülözést, ugyanakkor a kemény munkát. Református családként Istenbe kapaszkodva és kitartó szorgalommal Ágota már vegyészmérnöknek tanul. Mindez azonban csak egy álom maradt volna a Rákóczi Alapítvány nélkül...
A több mint negyed évszázada minden évben megszervezett Rákóczi Mozgótábor résztvevői határon túli tehetséges magyar fiatalok. A táborok alkalmából a szervezőknek lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni, hogy a táborozók közül sokan nélkülözésben élnek. A rendszerváltást követő évek, politikai és gazdasági bizonytalanság, a kommunizmusból lábadozó Kárpát-medencei országok számos szociális problémával küzdöttek és továbbra is küzdenek. Erről számolnak be táborba érkező fiatalok is, akikkel a 12 nap alatt sikerül elfeledtetni az otthon uralkodó szomorú helyzetet. Embert próbáló sorsukról ruházatuk, viselkedésük is tanúskodik. A szemükben égő tűz, alázat és mély elszántság mutatja a remény sugarát egy jobb és élhetőbb életért. Tanulni szerető és akaró, tehetséges elszánt fiatalok, akik erejükhöz mérten mindent megtesznek, hogy helyzetükön változtassanak.
Erre a szavak nélkül megfogalmazott, de annál valósabb igényre válaszolt a kanadai Rákóczi Alapítvány, amikor 2009-ben először ösztöndíjat hirdetett határon túli magyar fiatalok részére, akik anyagi és szociális helyzetük miatt nem tudták volna felsőfokú tanulmányokat folytatni. A 10 év alatt 420 ösztöndíjat ítélt oda az Alapítvány a többségében Kárpátaljától érkező nehéz sorsú fiataloknak. A beküldött pályázati anyagok, kereseti kimutatások egyértelműen a családok siralmas anyagi helyzetéről tanúskodnak, de gyakran előfordul, hogy árva és félárva fiatalok tanulmányaik mellett önerőből próbálják fenntartani magukat. Van, aki diákmunkát vállal, mások régi könyveiket adják el, hogy újakat vásároljanak, hónapokig nem látják családjaikat, mert az utazás költségeit már nem tudják előteremteni. A pályázók többsége a kollégiumi díjra, élelemre és a tankönyvekre fordítja az ösztöndíjat. A pályázatok eleinte egyenlő mértékben érkeztek a határon túli országokból, viszont az utóbbi években Ukrajnában egyre inkább elmérgesedő gazdaságpolitikai helyzet, katonai és politikai forrongások, az ország főleg keleti részén zajló háborús összecsapások rettegésben tartják, ellehetetlenítik minden ott élő életét. Ezért is van az, hogy idén a pályázatok 80%-a Kárpátaljáról érkezett többek között orvosnak, gyógypedagógusnak, informatikusnak, jogásznak tanuló törekvő fiataloktól, akik többsége Magyarországon tanul, hisz anyanyelvükön arra csak ott van lehetőségük.
Az ösztöndíj támogatói többségében kanadai magyar magánszemélyek, akik szívükön viselve a nehéz sorsú magyar fiatalok életét és évről évre adományukkal nyújtanak nekik segítő kezet. A személyre szóló köszönőlevelek, amelyet minden adakozó kap, mély háláról, megerősödött hitről és reményről számolnak be, ami az anyagiak mellett legalább annyira fontos. A ”Fontosak vagytok és törődünk veletek” üzenet a nemzeti összefogás egy ilyen példája, az önzetlen segítségnyújtás ilyen magas szintű formája példaértékű lehet minden magát magyarnak valló ember számára.
Az egyik kárpátaljai ösztöndíjasunk szavait idézve:
„Rendkívül sokat jelent számomra, hogy a céljaim elérése érdekében olyan emberek támogatnak, akikkel bár még nem volt szerencsém találkozni, mégis bizalmat fektetnek belém és hisznek bennem. Ez az ösztöndíj amellett, hogy mérhetetlen nagy örömöt jelent számomra, a kiadásaim finanszírozását is megkönnyíti. Boldogsággal tölt el, hogy vannak olyan emberek, mint Önök is, akik szeretetből, szívesen adnak abból, ami az övék. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan tulajdonság, ami felettébb becsülendő és tiszteletre méltó. A boldogság érzete mellett még sok minden lapul bennem: tisztelet, hála, nagyrabecsülés, alázat. Ez a támogatás egy anyagi és egy érzelmi támaszt is jelent saját magam és a családom számára, ami erőt ad a hétköznapok apróbb, vagy nagyobb gondjai megoldására. Bátorítás, támogatás a jövőre nézve.” Ködöböcz Erika, Szernye, Munkácsi járás, Kárpátalja.
