London, cserkészünnep
Egyre bővül a cserkészek köre
A nyugati magyar cserkészet alapjait még a negyvenes-ötvenes évek emigránsai rakták le. Ennek következtében a mozgalom a rendszerváltozás idejére kiöregedett és Európán belül a németajkú országokba – Ausztriába, Németországba, Svájcba – szorult vissza. Az angliai magyar csapat 2012 szeptemberi megalapítása tehát egy megfiatalodott magyar közösség életjelének is tekinthető, ahogy azt manapság Hollandiában, Belgiumban és Svédországban is tapasztalhatjuk. Lendvai-Lintner Imre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) elnöke szerint a Kárpát-medencén kívüli magyar cserkészek létszáma a nyolcvanas évek közepétől napjainkig 1800-ról 2600-ra, vagyis közel másfélszeresére nőtt: jelenleg ötven városban mintegy hetven csapat tevékenykedik szerte a nagyvilágban. A Kárpát-medencéből érkező utánpótlás mértékét jól mutatja, hogy míg néhány évtizede a nyugati magyar cserkészeknek csupán a harminc százaléka volt elsőgenerációs bevándorló, addig mára ez az érték ötvenre nőtt.
De hogyan is játszódik le közelről egy csapatalapítási folyamat? A Kossuth Lajos Cserkészcsapat története azt mutatja, hogy a kivándorlási hullámmal megjelenő magyar tömegek jelenléte önmagában még nem elegendő: az elszántság, a vállalkozó szellemű, közösségszervező egyének jelenléte, és persze a szerencse legalább ennyire fontos.
Fangli Márta, a londoni csapat parancsnoka korábban csak a gyermekeinek mesélt saját fiatalkori cserkésztapasztalatairól – igaz, ezek az élménybeszámolók egy idő után már átvették náluk az esti mese szerepét. Aztán amikor a wokingi magyar klubban (amely ma már iskola) felmerült, hogy színesebbé kellene tenni a programkínálatot, Márta a többieknek is elmondta, mivel foglalkozott korábban. Innen indult a saját őrs létrehozásának ötlete, amit később egy önálló magyar csapat létrehozásának az igénye követett.
– Nem szerettünk volna csupán klubszinten működni, ezért felvettük a kapcsolatot a Magyar Cserkészszövetséggel, akik a KMCSSZ-hez irányítottak minket, mert a Kárpát-medencén kívül nem volt hatáskörük. Imréék meghívására aztán Amerikában elvégeztem a tisztiképzőt – idézi fel a kezdeteket a csapatparancsnok.
Az eredetileg öt gyerekkel indult őrs gyorsan bővült, egy korábban Wokingban élő magyar anya pedig New Maldenből segédkezett egy újabb cserkészcsoport megalakításában, tizenkét fős induló létszámmal. Mártáék eközben különböző magyar rendezvényeket is felkerestek, ahol az egyenruháik már eleve biztosították a feltűnést. Itt olyanok is megismerhették a cserkészet lényegét, akik korábban legfeljebb csak a nevét hallották a mozgalomnak. Az érdeklődés erősödésével a helyi csapatok száma is nőtt. Jelenleg az angliai magyar cserkészek létszáma 52 fő, de ez egy év eleji érték, ami azóta valószínűleg tovább emelkedett.
Míg a korábbi évtizedekben általában azokból vált cserkészvezető, akik a szüleik révén lényegében beleszülettek a mozgalomba – Lendvai-Lintner Imre megfogalmazásában: akiknek még a pelenkájukon is cserkészliliom volt –, addig Londonban a legtöbbjüknek bele kellett tanulni a feladatba. Tornyosi Nóra esete jól példázza, hogy a tarsoly és a marsallbot metaforája az angliai magyar cserkészvilágban is érvényes. Nóra két éve még a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként segítette a helyi magyar szervezetek, köztük a cserkészek munkáját. Elmondása szerint azelőtt csupán egyszer, közvetlenül a kiutazása előtt – konkrétan a KCSP-ösztöndíjra történő budapesti felkészítés során – találkozott élő cserkésszel. Személyes elköteleződése már a londoni csapattal való együttműködés következménye.
– Először afféle pedagógus-asszisztensként segítettem a gyerekeknek, aztán egyre többet tanultam meg a cserkészetről, és a végén már foglalkozásokat is vezettem – de egyelőre még csak kívülállóként. A cserkészek esküjét a KCSP-s időszak végén, májusban tettem le – emlékezik vissza Nóra, aki az ösztöndíjat követően néhány hónapra visszatért Magyarországra, majd februárban újra Londonba érkezett, ahol ismét csatlakozott a csapathoz. Eleinte őrsvezetőként dolgozott, jelenleg pedig szervezéssel, valamint a szülőkkel való személyes kommunikációval foglalkozik.
Bár fél évtized egy szervezet életében rövid idő, ahhoz elegendő, hogy meggyőződjünk annak életképességéről, hasznosságáról. Lényegében ez a tudat hatotta át a jubileumi rendezvényt is, amelyen vendégként a KMCSSZ elnöke mellett Csicsó János, az angliai magyarok lelkigondozásáért felelős katolikus atya, valamint Zsigmond András liverpooli tiszteletbeli konzul – a helyi lakosok által csak Zsigmond doktorként ismert orvos – is részt vett. Mint kiderült, a híres-hírhedt 1948-as csillebérci táborban levezényelt rituális megalázást – amikor a jelenlévő cserkészek zöld nyakkendőjét egyenként leszedték, és a jól ismert pirosat kötötték a helyébe – fiatal cserkészként maga a konzul is személyesen átélte. Hogy aztán hét évtizeddel később, nyolcvankét évesen már a mozgalom legújabb reneszánszát ünnepelje.
