Ricza Miklós
Az itt következő interjú Ricza Miklóssal készült, akinek szülei és nagyszülei még Magyarországon születtek, de az I. Világháború után úgy döntöttek, hogy új életet kezdenek először Brazíliában, majd Argentínában. Miklós igen jól beszél magyarul, és az átírásnál igyekeztem megőrizni a szöveg eredeti nyelvezetét, mert érdekesnek találom a régies, konzerválódott magyar nyelv és a castellano találkozását. A következő részben Szalma Gyulával, Miklós barátjával készült interjút lesz olvasható.
A családjából ki érkezett Magyarországról?
Az én apám és öregapám jöttek Magyarországról 1920-ban. Előbb utaztak Brazilba’, és onnan jöttek át ide, Argentínába, 1924-ben Buenos Aires-be. És később, 26-27-ben átjöttek Chacóba.
Tudja esetleg, hogy miért jöttek el Magyarországról?
Bueno, abban az időben mikor volt a háború ott, 14-18’-ban, nem volt rendes helyzet ott Magyarországon. Öregapám is katona volt, abban az időben. Hallották, hogy itten más helyzet van, és ezért jöttek ide, Brazilba, mert akkor itt már voltak többen magyarok. Először Sao Paolo-ba mentek 4 évet, és aztán átgyüttek, mert hallották, hogy jobb Argentínában a helyzet, lehet „campót”, földet kapni. Ők akartak földet, mert ott a városban laktak. Ott apám fiatal korában vízvezeték gyárban dolgozott. Ő ott akart maradni, de öregapám kapott hírt innen Argentínából, hogy más a helyzet. Akkor 20 éves volt apám. Anyám is abban az időben utazott ki családjával. Ottan összetársultak az összes magyarok, akik jöttek Magyarországról. Mikor aztán gyüttek Argentínába, együtt jött az egész társaság Buenos Aires-be, aztán Cordobába. Anyám családja megállt Cordobában egy időre. Apám, hogy ismerte anyámat, végül elment érte 43-44-ben és Cordobában megesküdtek, és eljöttek ide Chacóba. Itt már volt egy tanyájuk. Aztán itt töltötték le az életüket, először Villa Angelában, aztán 1948-ban csináltak egy tanyát Golondrinában, ahol sok magyar is volt.
Az apja mesélt Magyarországról?
Igen, amire még fiatalkorából emlékezett, arról mesélt. De, miután eljött már nem sokat tudott, csak néhány levél jött azoktól, akik otthon maradtak. Közel az osztrák magyar határtól jött. Innen Magyarország volt, de a túl oldalon volt a magyar-német iskola.
A magyarság hogyan jelent meg a családban?
Én először magyarul tanultam meg, az volt az első. Amikor elkezdtem iskolába járni, akkor kellett megtanulni spanyolul. Otthon egymás között mindig a magyart tartották erősen. Mindig voltak másik népek a campon, velük tanultam meg beszélni az idevaló nyelven. De a magyar szót a családban fönntartották. A szüleim is megtanultak előbb portugálul, aztán spanyolul. Anyám beszélt románul, meg szerbül is, ő olyasmi részről jöhetett.
Milyen formában tartották a magyarságot? Énekek, könyv esetleg rádió formájában megjelent-e?
Apám 1954-ben vett egy nagy régi rádiót, amin a rövid hullámon megtalálta a magyar rádiót. Budapestről szólt a rádió, emlékszem rá, hogy sokszor szólt. Apám mindennap este 8 óra tájban hallgatta mindig egy fél órát, akkor lehetett rendesen hallgatni a magyar híreket. Volt a faluban egy másik ember, a Balázs János, akinek a lánya járt Magyarországra és Buenos-ba, aki hozta a magyar újságokat, amikor jött ide látogatóba. A hírek már 6-7 hónapja elmúltak, de apámnak odaadta az újságot, ha a János bácsi átolvasta. Apám mindig vett könyveket a magyar történelem témájában, Kossuthról, Szent Istvánról, sok mindenféléről. Hozott a Villa Angela-i könyvtárból is, amiket körbe adtak egymás között. 58-ban jött egy magyar újságszerkesztő, Mészáros Lőrinc Miklós, aki fölkereste itt a magyarokat, és az újságban megírta és elküldte a könyvet, de kár hogy amikor gyerek voltam, elpusztítottam (nevet). Úgy írta benne, hogy Coronel Du Graty, a chacói kis Magyarország.
Meséltek, vagy énekeltek-e?
Sokat meséltek magyarul, apám az ő idejéből magyar meséket. Meg a nótás könyv, abból énekelt. Csiga-biga repce…, Esik eső, folyik le a csatornán… Ő nagyon szeretett magyarul énekelni, nagy vastag hangja volt neki és fölpödörte a bajuszát olyan magyarosra. Este kitett egy lámpát az asztalra, meg egy poharat, akkor messzire elhallatszott, hogy énekelt. (Nevet.) Jött a barátja meglátogatni, vagy ő ment el hozzá meglátogatni. Volt, hogy 3-4 napra. Akkor nem volt munka meg szántás, akkor danoltak, ebédeltek, ittak bort, vacsoráltak, aludtak, fölkeltek másnap, meg folytatták a mulatást.
A szülei mivel foglalkoztak?
Földművesek voltak, gyapotot termeltek és apám vetett kevés kukoricát meg takarmányt, amit a jószágoknak vetett. Volt pár tehén meg lovak, de mind a ház és a család szükségére volt. A gyapot megadta minden évben a termést, abból mindig maradt pénz. Mindig maradt egyik évről a másikra. Akkoriban jószagokat használtak a munkához, amikor 18 lettem akkor vettük az első traktort. Volt sok magyar szomszéd, de német, polák, cseh is, spanyolok, taljánok, de több volt a magyar.
A szülei akartak visszamenni Magyarországra?
Valamikor mindig húzta vissza őket az ország. Sokan visszamentek, akik más helyzetbe voltak pénz dolgában, hogy hozzák a többi családot onnét. Volt, aki ott maradt. Este, amikor morzsoltuk a kukoricát kézzel esténként a disznóknak meg a tyúkoknak, akkor anyám, apám este sokáig beszélgettek Magyarországról. Az én szüleim soha nem akartak hazaköltözni, már itt érezték magukat otthon. Apám 50 éve volt már itt, amikor az argentin állampolgárságot akarta csinálni, 60-70 évesen. Mondta, hogy nem megyek már vissza Magyarországra és idevaló akarok lenni. Azelőtt csak egy „cédulája” volt, hogy itt élhet. És itt nem messze vette fel és fölesküdött az idevaló nemzetre, nem mondott le a származásáról, de a zászlóra felesküdött. Volt egy katona, aki az esküvésnél kérdezte: „Miért akar argentin lenni?” Arra mondta, „már 50 éve vagyok itt, nagyobb argentin vagyok, mint aki itt született.” Aki megölelte, megfogta a kezét és átadta az állampolgársági papírt.
