2021. szeptember 5–12. között Budapest ad otthont az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, történelme során második alkalommal. Fővárosunkban 1938-ban került sor először a napjainkban négyévente megrendezésre kerülő világeseményre, amely az Eucharisztia, azaz az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus megünneplésére hívja egybe a katolikus híveket és minden jó szándékú embert.
A világ katolikusai számára önmagában is felemelő ünnep 1938-ban a Szent István emlékévvel, államalapító uralkodónk halálának 900. évfordulójával esett egybe. A korabeli visszaemlékezések és beszámolók szerint a kongresszus a résztvevők közül sokak számára jelentett meghatározó, felejthetetlen lelki élményt. A világon szétszóródva élő magyarság számára is fontos üzenetet hordoz(ott) az esemény, sokan zarándokként érkeztek Budapestre.
A távoli Argentínából egy kimutatás szerint kiemelkedően magas számú küldöttség, több száz fő vett részt a magyar fővárosban rendezett kongresszuson! A dél-amerikai országból érkezőket Mons. dr. Juan Pascual Chimento, az argentin Mercedes egyházmegye püspöke vezette, szívhez szóló üzenete az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus Emlékkönyvében olvasható:
Krisztus ma, Krisztus tegnap, Krisztus mindörökké
Messze földekről jöttünk, tízezer kilométeres útnak vagyunk a zarándokai, hogy megpillantsuk ezt a várost, amelyet megszentel az Eucharisztia napja és eláraszt hitünk áhítata, s megbámuljuk, hogy mennyire tisztelik ezen a földön Jézus Krisztust!
Mindenekelőtt Ő Szentségének, XI. Pius pápának helyettesét és bíboros-legátusát köszöntjük, - fogadja a Szentséges Atya az ő követén keresztül a mi tiszteletünket, szeretetünket, az édességes Jézus iránt való engedelmességünket, amellyel fiai és társai vagyunk minden viharon keresztül is az Anyaszentegyház hajójával. Krisztus misztikus testében egyesítve veletek: köszöntünk Benneteket, Magyarország katolikusai, tisztelettel szemléljük a ti keresztény hagyományaitokat, amelyeket az a Szent királyotok hagyott rátok, akinek dicsőségét most hozzáolvaszthatjuk az Oltáriszentség dicsőségéhez, és köszöntünk benneteket, egész föld katolikusai. Ó, legméltóságosabb Oltáriszentség! Mi négy évvel ezelőtt köszönthettünk Téged a Buenos Aires-i kongresszuson, s a Veled való kapcsolat által újjászületett bennünk a hit tüze, a remény tápláléka és a szeretet áradata, - ó, legméltóságosabb Oltáriszentség: íme, most megújítjuk előtted hazánk felajánlását legszentebb szolgálatodra. Mikor aposztázia, elpártolás és üldözés bántanak Téged szerte a világ, íme megvalljuk, hogy hiszünk abban, hogy a Legszentebb Eucharisztiában jelen vagy! Ó, legméltóságosabb Oltáriszentség, éppen ma azt kiáltjuk Neked, amit Szent Pál apostol: Krisztus ma, Krisztus tegnap, Krisztus mindörökké.
Nem volt véletlen az Argentínából érkező hívek különleges érdeklődése: négy évvel korábban, a 32. Eucharisztikus Világkongresszust Buenos Airesben rendezték. XI. Piusz pápa (1922–1939) követe az argentin fővárosban ugyanaz az Eugenio Pacelli bíboros államtitkár volt, aki a szentatya legátusaként ugyancsak részt vett a Budapesten, négy évvel később rendezett kongresszuson. A később XII. Piusz néven pápává választott főpap-diplomatára mély benyomást tett a budapesti rendezvény, ami világosan kitűnik az 1956 októberében, a magyar forradalom napjaiban tett nyilatkozataiból is. A dél-amerikai és a magyar nyelvű sajtó egyaránt hírt adott a magyar főváros különleges eseményéről. Érdekesség, hogy a kongresszus idejére a Lánchíd díszkivilágítását tervező Fóthy Gyula (1901–1973) leszármazottai ma Argentínában élnek és a családi emlékezetben méltán tartják számon büszkeséggel Argentínába települt felmenőjük alkotását, amelynek fotója annak idején bejárta a világsajtót. Ösztöndíjas tartózkodásom során az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam a leszármazottakkal, akik értékes családi fotókat bocsátottak rendelkezésemre. Ezek közül néhány megtekinthető a galériában.
Napjainkban, az Argentínában diaszpórában élő magyar közösségek körében örvendetes érdeklődés mutatkozik a világjárvány miatt végül jövőre halasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus iránt. A budapesti kongresszuson való részvétel céljával zarándokcsoport szerveződik, remélhetőleg jövőre minél több diaszpórában élő fiatal álma teljesül. Hogy mit is jelentene ez nekik? Tanúskodjék erről egyikük, a Misiones tartomány egy kis településén élő 24 éves Noelia vallomása:
Magyar bevándorlók dédunokájaként tudatában vagyok, hogy származásom és felmenőim hazájának megismerése saját magam jobb megértéséhez vezet. Magyarországra azért szeretnék elmenni, mert az út erősítené az érzelmi kötődést gyökereinkhez. Az őseim hazájába való ellátogatás lehetősége azt jelentené, hogy valósággá válna az ő beteljesületlen vágyuk, hogy visszatérhessenek szeretett földjükre. Ezen kívül, a kultúra iránti kíváncsiságom bizonyossá tesz afelől, hogy sok a közös a Magyarországon élőkkel. Másik szempontból, mint hívő katolikus számára, az út lehetőséget adna az Eucharisztia értékének és jelentésének tudatosítására: a találkozásra Jézussal, Vele, aki életem meghatározó része. Mindent az Ő kezébe helyezve, az út azzal az élménnyel ajándékozna meg, hogy szeretett gyermekének érzem magam.
