Böjti szelek, avagy utolsó bibliaóra Rotterdamban

Istenszimbólumok a bibliában

/ Némethné Scherman Piroska Mária /
nemethne.scherman.piroska képe
Az összejövetelnek a "Tavaszi szél vizet áraszt" nevet adtam, mivel a szél és a víz szimbóluma, nemcsak a természetben, a népi költészetben, nagy magyar költőink írásaiban jutnak szerephez, hanem a bibliában is különös jelentést hordoznak. A böjti időszakban, tavasszal, amikor a forradalomról is megemlékezünk, fontos összekötő szerepet tölthetnek be gondolatainkban ezek között az események között.
IstenszimbólumFelhő, víz és szélHa te Jézust követed...Bibliaóra Rotterdamban

Március 13-án tartottuk az utolsó bibliaórát Rotterdamban. Napokkal korábban megbeszéltük, hogy még ezt az alkalmat megtartjuk, mert ki tudja, hogy lesz-e még lehetőség a személyes találkozásra.

Nagy örömömre, egy régen látott kedves anyukát is köszönthettünk körünkben, a kislányával. Az ezt megelőző alkalommal Istenképekről beszélgettünk. Mivel akkor is és most is gyerekek is részt vettek az alkalmon, igyekeztem hozzájuk is igazítani a témát és annak feldolgozását. Gyermekéneket tanultunk, barkácsoltunk.

Az egyik legérzékletesebb példát arra, hogy Isten milyen, Mózes történetében láthatjuk. Isten meghallja népe nyomorúságát, szabadítást küld, gondoskodik róluk, vezeti őket. Nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop képében.
A felhő azért is jó szimbólum, mert ahogy Isten is Atya, Fiú, Szentlélek, egy Isten, mégis három megjelenési formája van, úgy a felhőben is a víz mindhárom halmazállapota megtalálható, folyékony, víznemű, légnemű halmazállapot.
Arról is volt szó, hogy Isten nem látható, de Jézusban, emberré, láthatóvá, megismerhetővé, megfoghatóvá, követhetővé vált.
A mostani alkalommal, pedig tovább figyeltük a hasonlóságot a zsidó nép pusztai vándorlása, Istennel való ismerkedése és a mi életünk között.  Két ószövetségi történetet vettünk. A keserű víz édes lesz Márában és a rézkígyó történetét. Mindkét történetben Jézus kereszthalálára való utalás történik. 

Mindkét történet egy-egy hatalmas szabadítás után olvasható a bibliában. Isten csodát tesz, megszabadítja a népet az ellenségtől, és a nép mégis, amint valami újabb próbatétel következik, elveszti a fejét, zúgolódni kezd, elcsügged. Ahogy rosszabbra fordul az idő, jönnek az esős szeles napok, amihez itt Hollandiában nagyon jól tudunk kötődni, mi magyarok különösen is hajlamosak vagyunk keseregni. Pedig a felhős, esős, szeles napok nemcsak rosszat hoznak.
A böjti időszakban, ahogy a szél letördeli az elhalt ágakat, ahogy az eső tisztára mossa az utakat, úgy minket is Isten Lelke megújulásra, megtisztulásra, a gyermeki lelkülethez való visszatalálásra bátorít, ösztönöz. Az Újszövetségben Jézus, a János evangéliumában számos helyen párhuzamot von a pusztai vándorlás szereplőinek lélekábrázolása és saját kora zsidósága jellemvonásai között. Talán azért is, hogy találjon velük közös nevezőt, egyfajta régi ismert példát, amin keresztül úgy tudja megfogalmazni jövetele célját, hogy mindenki megértse. Ahogy az Ószövetségben, úgy az Újszövetségben is egy a fontos, Jézusra, mint megváltóra, mint éltető vízforrásra, mint gyógyítóra tekinteni. Ahogy az ószövetségi, valamint az újszövetségi időkben, úgy manapság, a mi életünkben is rengeteg bizonytalanság, kilátástalanság, félelem, nehéz helyzet van, amiből mi nem látjuk a kiutat, gyógyulást, de Isten Lelke, ami Víz és Szél, fel tud emelni, meg tud tartani, kiűzi a félelmet, letördeli a bizonytalanságot, elfújja a kétségeinket, elmossa a bánatunkat. Megszabadít a bilincseinkként ránk nehezedő terhektől és szabaddá, boldoggá tesz. 

 

A gyermekének is erről szült, amit tanultunk.

Ha te Jézust követed, akkor leszel boldog,
Akármerre visz utad, véle jó lesz dolgod.
Esik eső, fúj a szél, vihar tombol, mégse félj,
Ő visel Rád gondot.

Az alkalom kötött részét, közös imádsággal és a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletének felelevenítésével fejeztük be.
Utána még báboztunk, bújócskáztunk és hideg meleg játékot játszottunk. A felnőttek pedig tea és sütemény mellett, a következő hetekről, hónapokról beszélgettek.

1. Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.
Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított.
Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről,
sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.
Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről,
és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.
Heidelbergi Káté