A fent írt bevezető okán az Augsburgi Misszió és annak első formái már közvetlenül a második nagy világégés után kezdtek szerveződni. Sokan a háború után már nem tértek vissza az oroszok által megszállt Magyarországra, hanem Németországban maradva várták, hogy javuljon a helyzet és a történelem olyan fordulatot vegyen, ami kedvező a hazatérésre. 1952-ben menekült el Kőszeg mellől Kőmíves János atya, aki az augsburgi Maria Stern-nővéreknél kapott helyet és ott, mint lelki atya működött. Ő volt az, aki havonta egy magyar nyelvű szentmisét celebrálhatott a nővérek templomában az augsburgi magyaroknak.
Mivel 1989-ig nehézkes volt az összeköttetés Magyarországgal és az elcsatolt részekkel (gondolok itt most Bácskára és Erdélyre), csak magukra és a helyi befogadók szeretetére számíthattak az elmenekült magyarok. Az évek alatt egy kisebb Magyarország alakult ki, amely erős kapcsolatokat mutatott a tagok között. Fontos volt az identitás megőrzése, a kultúra ápolása, és a magyar katolikus gyökerek megtartása. Kőmíves János atya és a többi későbbi pap, mint lelki vezetők sokat tudtak/tudnak segíteni a helyi közösségnek. Koordinálták, éltették az egyházközséget. Hozzájuk lehetett fordulni problémákkal, amik általában beilleszkedéssel kapcsolatos praktikus kérdések voltak. Ha ők nem tudtak segíteni, a közösségben mindig akadt valaki, aki segítségére tudott lenni a másiknak.
Az 1989-es év meghatározó volt. Ezelőtt itt élő magyaroknak sokkal fontosabb volt az összetartás, hiszen a nagy részük kényszerből menekült el a magyar lakta területekről. Közöttük nem csak a megélhetés, mint inkább az ideológia üldözte el őket Hazánkból. Az 1989-es év utáni hullám már jóval lazább csoportokat hozott magával. Mivel megnyíltak a határok nyugatra, sokakat vonzott a jobb megélhetésért való eltávozás. A közlekedés Németország és a vasfüggöny mögötti területek között egyre könnyebbé vált, így már nem volt mindenki számára égető szükség az ünnepnapokon nagyobb rendezvényekre, hiszen sokan a szeretteik körében, otthon ünnepeltek.
Az idő haladtával újabb kihívások előtt áll minden magyar misszió, így az augsburgi is: míg a korábban érkezett emberek nagyobb része vallásos volt, most már fordított az arány. Így a misszió szó szerint még jobban missziós jellegűvé kell váljon. Jelenleg az augsburgi egyházmegyében 13 ezer magyar katolikus állampolgár él, akikhez évente kétszer tudjuk a „Missziós Üzenet” c. újságunkat eljuttatni és igyekszünk a mai kommunikációs eszközök útján is elérni az embereket (email-hírlevél, honlapunk: www.augmis.de).
A Szent László Magyar Katolikus Missziót most Varga Péter, váci egyházmegyés atya vezeti. Havonta két vasárnapi szentmisét tart a Szent Maximilian templomban, valamint még egyet-egyet Neuburgban és Kemptenben. Ezenkívül még imaalkalmakra, elsőpénteki szentmisékre és egyéb közösségi találkozásokra hívjuk a híveket stb. Az egyházközségen belül több csoport működik: ministránsok, kórus, babamama-kör, karitász-csoport, Lelkipásztori Tanács, Gazdasági Tanács, Képviselőtestület. Ezen kívül nagyon fontosnak tartjuk a Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskolánkat is (4 iskolás, 2 óvodás csoporttal).
(Építsük mi is Isten országát! - Au Augsburgi Magyar Katolikus Misszió bemutatkozása - részlet. Életünk c. havilap. XLIX. évf. 5. szám. 2017. május)
