„Nem tudom, mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni." Albert Schweitzer
Marosvásárhelyen születtem ahol nyolc évig voltam a Művészeti Szaklíceum diákja. Ezt követően Kolozsvárra költöztem, ahol a Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kultúratudományok/művelődésszervező szakán tanultam. Az egyetemi évem alatt körvonalazódott bennem, hogy kimondottan érdekel az épített örökségvédelem, amelyre otthon, Erdélyben igen nagy szükség van.
Tíz éve vagyok az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetségének (IKE) önkéntese, ahol megtanultam, hogy mit jelent csapatban dolgozni, a közösségért tenni valamit. Az egyetemi éveim alatt az IKÉ-nek köszönhetően jártam be Európa több országát, képviselve a szervezetet konferenciákon, táborokban, képzéseken.
A Kőrösi Csoma Sándor Program több szempontból is egy újabb kihívás számomra, hiszen ez az eddigi legtávolabbi pont és egyben a leghosszabb periódus, amelyet távol töltök az otthonomtól, továbbá antropológiai szempontból egy gazdag kutatási terepnek minősül, amelynek kíváncsi megfigyelője vagyok. Megfigyelés mellett, az elmúlt évtizedben tanultakat Windsorban is szeretném kamatoztatni a magyar közösség javára.