A Vajdaságban születtem, életem nagy részét a többségben magyarok lakta Adán töltöttem. Családomban mindig is fontos szerepet töltött be magyarságunk, hagyományaink őrzése, így már hétéves koromtól néptáncra jártam a helyi Vadvirág Hagyományápoló Körbe. Azzal, hogy ilyen korán belecsöppentem ebbe a közegbe, nemcsak a különböző tájegységek táncát, dalait, hagyományait sajátítottam el, de életre szóló barátságokat is kötöttem. Tizenkét évig táncosként, az énekkarban és a furulyacsoportban tevékenykedtem, ma már inkább a szervezési munkákban segítek.

Valószínűleg a fenti tapasztalatokból kifolyólag döntöttem úgy, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Idén júniusban sikeres záróvizsgát tettem a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetében, ahol fejlesztőpedagógia szakirányon tanultam. Közben önkéntesként egy éven keresztül az Agora Alapítvány Mentorprogramján belül külföldi gyereknek magyart tanítottam, és segítettem őket az iskolai akadályok leküzdésében. Három évig az ESN Szeged szervezet tagjaként külföldi hallgatók számára szerveztem programokat, és segítettem őket a mindennapi problémák megoldásában. Több nemzetközi ifjúsági csereprogramban is részt vettem (Spanyolországban és Norvégiában), segédkeztem nemzetközi konferenciák lebonyolításában, és civilként is arra törekszem, hogy minél többször utazzak, világot lássak.

Mivel vajdasági magyarként én is a magyar kisebbséghez tartozom, ösztöndíjasként fő célom, hogy a külhoni magyarokat hozzásegítsem ahhoz, hogy hagyományainkat mélyebben megismerjék, és közösségük hasznos tagja legyek.