2001-ben találkoztam először a cserkészettel, és a mozgalom hamar életem fontos tényezőjévé vált. Rengeteg élményben és kalandban volt részem, segített fejlődnöm és növekednem. Úgy érzem, hogy a cserkészet küldetése, a gyermekek felelős honpolgárrá nevelése, az Isten, a Haza és a természet tiszteletére való tanítása egy nagyon fontos cél, amiért érdemes küzdeni. Amikor eljött az idő, magától értetődőnek éreztem, hogy vezetőként részt vegyek a munkában. 2014-ben végeztem el a segédtiszti vezetőképzőt, azóta egyre nagyobb szerepet vállalok csapatom életében; 2018 óta immár csapatparancsnokként.

Eközben az ELTE-n szereztem történelem-földrajz tanári képesítést. Cserkészvezetői és pedagógusi hivatásom egymással párhuzamosan bontakozott ki, és kölcsönösen segítette, segíti egymást. Előszeretettel használom a tanóráimon a cserkészek játékos módszereit, őrsgyűléseken pedig gyakran támaszkodom történelmi és földrajzi ismereteimre.

Meghatározó élményem volt a Romániai Magyar Cserkészszövetség 2010. évi nagytábora, melyen a magyarországi küldöttség tagjaként vehettem részt. Itt megtapasztalhattam, milyen hatalmas szerepe van a cserkészetnek a határon túli magyarság életében, a közösségek szervezésében és a hagyományok ápolásában. Ez nagy feladat és nagy felelősség; örülök, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében most én is bekapcsolódhatok ebbe a munkába, és segíthetek a külhoni magyarságnak.

A magyar közösségek jövője a gyerekekben rejlik, ezért munkám során a fiatalabb korosztállyal kiemelten szeretnék foglalkozni, elsősorban cserkészmúltamra és pedagógiai tapasztalataimra támaszkodva; de fontosnak tartom, hogy minden korcsoport élményekkel és ismeretekkel gazdagodjon, és tevékenységem a környező területek magyarságának javára váljon.