Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre a Mindszenty Házban került sor. Kokárdával a szívük felett gyűlt össze az ünneplő windsori magyar közösség a Mindszenty Hallban. Fábiánné Mórocz Judit, a műsor szerkesztője köszöntette az emlékezőket az ünnepi díszbe, piros-fehér-zöld színbe felékesített színpadról. Vörösmarty Szózatával indult az ünnepi műsor. A szereplők csoportja előadta az ünnepi alkalomra készített zenés-verses történelmi összeállítást. A modern hangzásvilágú videó bejátszások, a szereplő gyerekek interaktívvá tették a megemlékezést. A magyar himnusz közös eléneklésével ért véget a műsor, amit beszélgetések követtek kávéval és ízletes süteménnyel.
1848. március 15. az ifjúság napja volt, a tavaszi újjászületés reménye a szabad hazáról, testvériségről és egyenlőségről. Ám a remények hamar szertefoszlottak. A márciusi örömet véres szabadságharc követte, majd a tragikus XX. század új megpróbáltatásokkal. Állandóan a magyarság megmaradása volt a tét. Az elmúlt 175 esztendő alatt számtalan történelmi veszteség érte a magyarságot, de minden borúlátó jóslat ellenére még vagyunk, mert „magyarnak lenni nagy, szent akarat”, amivel védelmezni kell a nyelvet, kultúrát, szülőföldet. Ezt az életpéldát és hitvallást kaptuk 1848 hőseitől, hogy továbbadjuk a következő nemzedékeknek.
Március 15. a múltra visszatekintésen túl a windsori magyaroknak azt jelenti, hogy jóllehet, már csak egy maroknyian élünk Windsorban mi, magyarok, de a világban testvéreink vannak, milliók, akikkel egy nemzethez tartozunk.
