Tamási Áron megemlékezés a stuttgarti magyar közösségben
Izgatott várakozással teltek az ősz első napjai, hiszen egyre inkább közeledett az utazás időpontja. Az utolsó tárgyak is bekerültek a bőröndbe, majd útnak indultam Stuttgartba. Már érkezésem napján szerencsém volt megismerni a Csöbörcsök Tánegyüttes tagjait egy néptánc próba keretein belül, ahol egy igazán kedves és segítőkész társaság fogadott. Az első napokban mentoraimmal egyeztettünk a jövőbeli tervekről és azonnal neki is láttam a munkának.
Elsőként egy jelentős ünnep okán, Tamási Áron születésének 125. évfordulója alkalmából tartottunk megemlékezést. Előadásomban elhangzottak a székely magyar író életének fontosabb állomásai, jelentősebb művei, néhány részlet azokból, illetve igyekeztem más, népi vonatkozásban is bemutatni szülőföldjének kultúráját, táncait és zenei hagyományát. A hallottak igencsak aktuálisnak bizonyultak, s egy-egy gondolatot igazán közel érezhettek magukhoz a diaszpórában élő magyarok, kik igyekeznek hűek maradni hazájukhoz, és életben tartani sajátos magyar kultúrájukat egy idegen országban:
„A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek,
melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors vert egybe;
hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki,
de nemzetté a magyar szó teremtette.
Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye.
Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”
A megemlékezés után nagy lendülettel indult el az év, melynek során a nagy múltú Csöbörcsök Táncegyüttes felnőtt csoportja mellett egy új gyermekcsoport is alakult. Egészen három éves kortól érkeztek érdeklődő gyermekek, akik heti egy órában a népi játékokon túl, életkori sajátosságaiknak megfelelően ismerkedhetnek meg a magyar kultúrával és hagyományokkal, népdalokkal és néptánccal.