Márciusban egy frissen megalakult szervezethez, egy régi-új közösséghez érkeztem, a tagok a megannyi lehetőség között minden iránt érdeklődve, nyitott kapukkal vártak. Majd – a járvány miatt – ezeket a kapukat szinte azonnal be is kellett csuknunk. De ahogy a mondás is tartja, ott ahol becsukódik egy ajtó, kinyílik egy ablak. Így találtuk meg a képzeletbeli tér és a technika nyújtotta határtalanságot, azt a virtuális ablakot, ami óriásira tudott kinyílni előttünk. Nem volt tapasztalatunk abban, amit csináltunk, nem tudtuk, hogyan fog működni amit kitaláltunk, de lelkesen dolgoztunk tovább. Az utolsó hetekre pedig az új technika, az új módszerek és az eddig ismeretlen virtuális lehetőségek megszokottá váltak.
Közös munkánk lezárásaként az "Evento húngaro en Confraternidad" keretein belül, a 2020-as év utolsó előadásán, november 14-én a mendozai közösség bemutatkozására került sor.
Június óta, mint az esemény házigazdái és szervezői voltunk jelen és lelkesen vártuk, hogy mi is mesélhessünk múltunkról, az első családok érkezéséről, arról, hogy a családok hogyan keresték egymás társaságát ilyen messzire a hazai tájaktól.
Az egyesület hivatalosan mindössze 1 éves, a családok 3 éve kezdtek el erősen és tudatosan szerveződni, így a közösség oldaláról a bemutatkozás, míg a hallgatóság és az én oldalamról a megismerés volt kiemelt szerepben.
Mint első KCSP ösztöndíjas, aki szolgálatát a mendozai közösségnél végzi, szomorúan vettem észre, hogy milyen keveset tudunk a diaszpóra itteni történetéről. Így az utolsó hónapban ezen a régi úton indultunk vissza megismerni a mendozai családokat, a közösség korábbi életét. Olyan szerencsések voltunk, hogy a világháló nyújtotta lehetőségekkel élve, ebben segítségünkre voltak nem csak Argentínából, hanem Budapestről, sőt Kaliforniából is. Ezeket az útjelzőket követve mentünk tovább.
Kiderült, hogy 1936-ban Budapestről pap is érkezett a közösséghez, aki magyarul prédikált. A magyar családok rendszeresen összejártak a mise után, sokan együtt dolgoztak, például az egyik család bútorasztalos műhelyében vagy az 1950-es években indított MAVÁG Ganz projekt keretein belül a vasútállomáson. Ezekben az években a közösség és a város közreműködésével Müllner atya templomot is építtetett, ami a mai napig áll és a nevét őrző katolikus iskola is működik.
Kiderült, hogy egy erős, közös munkával a város fejlődéséhez is hozzájáruló közösség a mendozai, amely bár egyesületbe nem tömörült, de tevékenységében és összetartásában hasonló azokhoz, amelyeket Argentína más, kisebb városaiban is megteremtettek a magyar családok.
Egy észak-amerikai történet is érkezett hozzánk. A Link család leszármazottja, Frank mesélte el, hogy tisztán emlékszik arra, hogy a magyarok hétvégenként együtt jártak a Borbollon fürdőbe, vagy egymáshoz kártyázni. Emlékszik Pablo Blum szerepére, aki mint egy nem hivatalos konzul fogadta és segítette a magyarokat, akik a területre érkeztek. Elmondása alapján a már említett Müllner atyán kívül ő volt az, aki a közösséget összefogta, ő és felesége már az 1920-as években érkezett a városba. Minden esetben lehetett rá számítani, őt kellett keresni, ha valaki messziről érkezett, vagy csak átutazott a városon. Hasonló történetet ismerhettünk meg Helena Prodanoff tolmácsolásában, aki kislányként a családjával 1957 szentestéjén érkezett Mendoza pályaudvarára, ahol “Pablo bácsi” várta őket és szálláshoz, munkához segítette őket. A Zabos, Barasists, Csizmás, Burian és Horváth családok történetei alapján kialakult egy kép egy kisebb, ám összetartó és barátságos magyar közösségről.
A közösség a buenos airesi Kinizsi Pál cserkészeinek szívébe is belopta magát. 1982-ben 4 fiatal, Benedek László, Kulifay László, Mágel Sándor és Szilvássy Lőrinc egy kontinensen átívelő vállalkozásba kezdett. Biciklivel utaztak Santiago de Chiléből Buenos Airesig. Ezen az úton találkoztak a mendozai közösséggel, akik olyan szeretettel fogadták őket, hogy a tervezett időnél majd egy héttel tovább maradtak a városban.
Ezek mind csak kiragadott képek egy lassan-lassan 100 éves közösség életéből, amely most a Kőrösi Csoma Sándor Programnak köszönhetően újabb erőt meríthet ahhoz, hogy immár egyesületként és intézményes keretek között is a dél-amerikai diaszpóra tagja legyen és színesítse a határon túli magyarság történetét.
(Az előadás felvétele és így a családok története megtalálható az Hungría en Mendoza hivatalos YouTube csatornáján.)
