Mentoromat, Kovács Lőrincet kérdeztem a Brisbane-i Magyar Színtársulatról, az elért sikereikről, turnéjukról. Az alábbiakban az ő szavait olvashatják.
„2007-ben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy jó lenne itt a távoli emigrációban, a magyar egyházi élethez kulturális életet is társítani; azaz létrehozni egy színjátszó csoportot, amely a maga natúr, népies és klasszikus komédiáival nagy szolgálatot tenne nyelvünk, kultúránk ápolásában.
Itt az emigrációban a nyelv megtartása nagyon nehéz. Nem csak az új fogalmak kívánnak új szavakat, hanem az idegen nyelv teljes mértékben belopakodik a nyelvünkbe. A szép magyar kifejezések magunkba szívása, mint levegő szükséges számunkra és gyerekeink számára.
A színdarabok előadása nem csak a nyelvünk használatát, hanem kultúránkat is őrzik. Ezáltal megismerkedhetünk magyar hagyományainkkal, népviseleteinkkel, a különböző vidékeken élő mai, és régebbi szokásokkal; és ami a legfontosabb, átadjuk mindezt a remélt magyar jövő újabb nemzedéke számára.
Kezdeményezésem magyar közösségi vonalon merész ötletnek számított, és a kudarcba fulladás lehetőségeit is magában hordozta. Baráti és ismerősi körömből elkezdtem személyeket toborozni. Olyan barátokat, ismerősöket, amatőr „színészeket” találtam és kértem fel az első darabra, akikről később kiderült, hogy a színészi pályán is méltóképpen megállták volna helyüket.
Első és Ausztrália szerte igazán nagy sikert aratott darabunk Móricz Zsigmond három felvonásos vígjátéka a Sári bíró volt. Egy egészséges falusi környezetet ismerhettünk meg, annak intrikáit, a bíróválasztást, a szerelmi bonyodalmait. Egy adott pillanatban Ausztrália szerte énekelték a refrént: Sári bíró, hum, hum, hum, hum...
Második darabunkat 2009-ben mutattuk be. Gárdonyi Géza három felvonásos vígjátéka az Annuska című komédia a polgári világba és egyházi berkekbe kalauzolt bennünket, és bebizonyította, hogy a szerelem győzedelmeskedik az érdekek felett.
A harmadik színdarabot 2011-ben az első Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából mutattuk be. Tamási Áron Csalóka szivárványa próbált mosolyt és könnyet varázsolni a közönség arcára, miközben azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy egy személy identitásának elvesztése tragédiába sodorhatja életét. Ilyen tragédiába forduló életek sokasága szenvedett a trianoni szétdarabolás utáni identitásvesztés által.
A negyedik előadást Szigligeti Ede Liliomfi című darabját először 2013-ban mutattuk be. Ennek a darabnak a rendezése a Körösi Program keretén belül Brisbane-be érkező ösztöndíjas, Szigeti Balázs nevéhez fűződik.
2017 januárjában az Ausztráliai Magyar Találkozó alkalmából került bemutatásra Tamási Áron Hullámzó vőlegény című darabja. A színdarab egy festő és iparművész házasságának "meséje", melynek üzenete: inkább szegényen, de önmagához hűségesen kell élni nemcsak a művészeknek, hanem mindenkinek.”