Interjú Szász Katával
Kedves személyisége, empatikus képessége, a pedagógiához való nyitott érdeklődése és a gyerekekhez való viszonya miatt bátran kijelentem, hogy kapcsolatom kollegiális volt a Svédországban töltött ösztöndíjas időszakom alatt, hiszen amolyan tanársegédként asszisztált a gyerekfoglalkozásokkor.
Mióta vagy tagja a Lundi Magyar Kultúrfórumnak?
Amióta az eszemet tudom – mondja mosolyogva.
Mióta veszel részt a kultúrfórumos programokon?
Két éves koromtól kezdve jártam a magyar oviba. A mai Gyémántmadár gyerekfoglalkozások elődjét akkor még magyar ovinak hívtuk. Tehát elég fiatalon kezdtem.
Milyen emlékeid vannak ebből az időszakból?
Nagyon szép emlékeim vannak. Tizenegy éves koromig jártam a magyar oviba, s emlékszem, akkor még csak egy csoport volt és főleg kicsik jöttek a foglalkozásra. Egy idő után a korombeliek lemorzsolódtak, de én maradtam, hogy segíthessek a kicsiknek. Kati néni (Boros Katalin pedagógus) mellett már gyerekként „tanító néniset” játszhattam. Azt hiszem onnan datálható a pedagógiához való vonzalmam.
Mióta segíted a Gyémántmadár foglalkozásokat?
Három évvel ezelőtt kapcsolódtam be a munkába és lelkesedésem azóta is töretlen. Sokat tanultam ezalatt és érettebben látom ennek a munkának a szépségeit, nehézségeit.
Mészáros Márta, a LMKF elnöke felkért, hogy légy a vezetőség tagja, mire gondoltál, amikor ez elhangzott?
Meglepődtem. Először nem is tudtam, hogy ez mivel jár, mit kell tennem? Aztán amikor Márta tájékoztatott, nagyon megörültem. Akkor arra gondoltam, hogy milyen megtisztelő ez a felkérés, hiszen fontos a véleményem, illetve hallathatom a kortársaim hangját.
Márta nyitott és széles látókörű vezető, nem véletlen ez a megbízás, hiszen tud aktív szerepedről és eredményeidről. A LUFIK (LUndi FIatalok Klubja) programjait te koordinálod, a fiatalokat te mozgósítod. Gondolod, hogy ennek szerepe volt a választásában.
Igen, úgy érzem. Számomra nagyon fontos a magyar társaság, lételemem. Az, hogy a saját korosztályommal lehetek együtt, szülők, felnőttek nélkül, pótolhatatlan és alapvető igényem. Szívesen aktivizálom magam és eddig egyfajta összekötő voltam a fiatalok és a vezetőség között. Szeretném, ha a LUFIK akkor is működne, amikor a korom miatt már kiesek ebből a körből.
Milyen lehetőség számodra az, hogy vezetőségi tag vagy?
A generációmat hitelesen tudom képviselni, más aspektusból látom az egyesület működését, elmondhatom, hogy mik a vágyaink, kéréseink, ötleteink, melyek megvalósításához egy egyesületre, mint támogató szervezetre van szükségünk. Persze eddig is volt lehetőségünk ötletekkel előállni, de ez most komolyabb, hivatalosabb. Van súlya a szavaimnak, persze ez felelősséggel is jár, de vállalom.
Mik a terveid a jövőt illetően? Hogy látod az öt évvel idősebb Szász Katát?
Jelenleg a Katedranskolanban tanulok, természettudományi szakon, kedvenc tárgyam a matematika. Magánemberként öt év múlva még az egyetem padját fogom koptatni, de ha becsukom a szemem, akkor látom önmagamat, mint pedagógus. Magyar-, matek- vagy spanyoltanár, de akár egy óvónő képe is megjelenik. A LMKF palettáján pedig mindenképp ott látom magam. Remélem, a vezetőségben megállom a helyem és öt év múlva is számítanak rám. De ha az időkorlátaim miatt ez nem férne bele, mindenképp közel szeretnék maradni a tűzhöz.
Aktív részvételed a Gyémántmadár foglalkozásokon tudatos volt, többször el is hangzott, hogy akár te viheted tovább ezt a feladatot, hiszen abban az esetben is tovább kell működnie ennek a kedvelt és eredményes tevékenységnek, ha nem lesz ösztöndíjas Lundban. A kialakult járványügyi helyzet sajnos magában hordozza ennek lehetőségét a közeljövőben. Vállalnád most ezt a feladatot?
Bár nem vagyok pedagógus, de megpróbálnám. Sok fogást ellestem tőled, sokat tanultam, de tisztában vagyok a korlátaimmal. Viszont a motivációm és tenni akarásom át tudna lendíteni a nehézségeken és úgy érzem, némi segítséggel meg tudnék birkózni ezzel a feladattal. Ismerve a lundiakat, hiszek az összefogás erejében.
Hogy érzed magad egyáltalán a lundi közösségben?
Nagyon szeretem!! Nagyon szeretek velük lenni. Volt olyan időszak, amikor ilyen-olyan oknál fogva kevesebbszer látogattam a programokat, de nagyon hiányzott. Nekem kell a magyarok közelsége! Ez számomra az otthon érzése. Hogy halljam és beszélhessem az anyanyelvemet. Hogy érezzem a magyarságomat. Na nehogy arra gondolj, hogy népviseletbe öltözve, magyar zászlót lengetve demonstrálom ezt! Például imádom a fánksütést, amikor együtt vannak a magyar családok a konyhában, kicsik, nagyok. Mindenki kiveszi a részét a munkából, közben beszélgetünk. Amíg kel a tészta, kártyázunk egyet és a munka után közösen leülünk az asztal köré, mindenki kiteszi a saját házi lekvárját és elfogyasztjuk a fánkokat. Én ilyenkor úgy érzem, hogy ilyen módon is meg tudom élni a magyarságomat. Együtt a nagy, magyar, lundi család. Boldog vagyok ilyenkor, mert úgy hiszem, hozzá tudtam tenni ehhez valamit és remélem, más is azt érzi, amit én!
