Online tanítás Newportban
Nem volt könnyű az átállás időszaka. Sok rendezvény elmaradt, amire már nagyon készültek, egyik napról a másikra be kellett zárni a kapukat. Mindenki tudta, hogy szeretnénk folytatni a munkát, hogy valami megoldást most is találunk arra, hogy ez a kis csapat találkozzon, ápoljuk hagyományainkat, tanuljunk tovább, játszunk, nevessünk együtt.
Senkinek nem volt tapasztalata abban, hogyan, milyen eszközökkel tudnánk színvonalasan megtartani foglalkozásainkat. Hetek teltek el, kutattunk, tanultunk módszereket, eszközöket kipróbálva, hogy amikor elkezdjük, senki ne érezze úgy, nem szeretne velünk tartani. A kapcsolatot addig is tartottuk a szülőkkel, gyermekekkel, érdeklődtünk afelől, ki hogy van, tudunk- e segíteni valamiben. Éreztük hagyni kell egy kis időt mindenkinek, az átállásra, a berendezkedésre, a helyzet átértékelésére, így nem azonnal indultak a foglalkozások, nem szerettünk volna újabb terheket róni a családokra.
A háttérben nagyon sokat dolgozott mindenki. Más tanodákkal konzultáltunk, nézelődtünk, más országokban hogyan oldják meg a helyzetet. Az ösztöndíjasok egymást segítették ötletekkel. Aki amiben tudott segített, tanította a többieket.
Amikor úgy éreztük, megérett a helyzet és mi is készen állunk rá, sikeresen újraindult minden foglalkozás. Napról napra alakítgatva, figyelve mire vevők, mire nem a gyermekek és a szülők. Nem volt egyszerű, de megérte. Talán az iskolai foglalkozások menete kristályosodott ki legelőször. Ha továbbra is abban gondolkodunk, hogy a gyermekeket olvasni, írni tanítjuk, játszunk szókincsüket bővítve, akkor a legjobb megoldás a kis csoportra bontás. Így a képernyőn keresztül is minden kisgyermek látható, ahogy dolgozik, tudunk azonnal segíteni, ha látjuk hogy megakad. A játékok során pörgősen tudunk haladni, gyorsan újra rájuk kerül a sor, nem unatkoznak, benne maradnak a játékban. A szülői visszajelzések nagyon jók, a gyerekek várják és élvezik az órákat. Természetesen időnként tartunk olyan játékos órákat is, amikor mindenki ott van, erősítve a gyermekekben, hogy mi így vagyunk egy összetartó kis csapat.
Az óvodai csoportoknak először videó közvetítésével tartottunk foglalkozást. A gyermekek együtt énekelhettek, tornázhattak óvónénijükkel és családjával, mesét hallgattak és készítettek is együtt dolgokat. A videónak az is előnye volt, hogy ha a család nem tudott élőben csatlakozni, akkor később is visszanézhette, újra nézhette azt. Mégis egy idő után éreztük, hogy hiányzik a személyes találkozás. Ekkor indult el ott is az élő óra a gyerekekkel. Kicsikről lévén szó, nyilván akadt szégyenlős is közöttük, de volt, aki végigcsinálta és egyre ügyesebben vették az új akadályokat. Végül a döntés az lett, hogy felváltva tartunk élő közvetítést, és élő órákat is, hiszen a gyerekek mindkettőt élvezték, szerették és hiányolták.
Utolsó körben indult el a Baba Mama Papa klub is. Addigra már sok tapasztalatot szereztünk, mit érdemes, mit nem. A picikkel énekelünk, mesélünk, majd az anyukák beszélgetnek egy kicsit arról, hogyan telnek napjaik, megosztva gondolataikat segítenek egymásnak.
Nem maradnak el az ünnepek sem. A húsvétra is közösen készültünk, és hétfőn a fiúk meglocsolták a lányokat, akik készítettek nekik kis meglepetéseket. Most már anyák napjára is készülünk számos meglepetéssel.
Jól alakult és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a tanoda ilyen formában is teljes létszámmal működik, de azért azt elmondhatjuk, hogy nagyon várjuk azt, amikor újra élőben láthatjuk majd őket.
