Az elmúlt időszak a koronavírus járvány miatt Norvégiában is komoly nehézségek elé állította az idősebb generáció tagjait. Március 12. óta számos korlátozást léptettek itt is életbe, aminek köszönhetően minden március 15-i műsor és megemlékezés elmaradt. Április 21-én ismét kinyitottak az óvodák és a legtöbb korlátozó intézkedést is visszavonták a norvégok, de az idősebbeknek, és az egyéb veszélyeztetett csoportba tartozóknak változatlanul javasolt elővigyázatosnak lenniük. Számukra továbbra sem javallott elhagyni a lakást csupán ha igazán nagyon szükséges, míg a fiatalok már kint piknikeznek a parkokban. Éppen emiatt szűk körben kerülhetett csak sor arra, hogy Nagy Lúcia ünnepélyes keretek között átvehesse Sikó Anna nagykövettől a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét a norvégiai magyarságért tett alázatos, kitartó munkája jutalmaként.
Lúcia nénit szűk körben a lakásán köszöntöttük, ahol a himnuszt követően meghallgattuk a nagykövet ünnepélyes beszédét és Lúcia néni egy virágcsokor kíséretében átvehette a díjat és a vele járó oklevelet. Ezután jó hangulatban mesélte el a meghatott díjazott, hogyan teltek iskolás évei a soproni Orsolyitáknál, hogyan hagyta el 1956-ban az országot és hogyan került Norvégiába, hogyan kezdett teljesen új életet itt, hogyan került be az orvosi egyetemre és lett évfolyamelső, valamint hogyan kezdett el a helyi magyarságért és az otthon élő magyarokért egyaránt oly sokat tenni egészen már az 1970-es évektől, amikor a norvégiai jólét megjelenésével először volt lehetőség gyűjtéseket szervezni a magyarság számára. Lúcia néni elmondta azt is, hogy élete minden fordulópontján érezte, hogy a Jóisten mellette van, segíti az útján és emiatt baj nem érheti, amikor pedig megpróbáltatások elé állította az élet (abból is bőven kijutott), azt emiatt méltósággal viselte. Büszkék vagyunk rá, és gratulálunk a hamarosan 86 éves, méltán hősként tisztelt Dr. Nagy Lúcia Máriának!
