On lány lettem
Svédországból mindannyian szerencsésen hazatértünk. Hiába változott meg a helyszín, abban biztos voltam, hogy a programmal kapcsolatos teendőimet tovább fogom vinni, csak azt nem tudtam, hogy miként? A kialakult pandémia és az ezt kísérő rendeletek nem teszik lehetővé, hogy ösztöndíjas munkámat ugyanolyan formában végezhessem, ahogy eddig tettem. Feladataim nagy részét ugyanis a gyerekfoglalkozások tették ki. Szerencsére fantasztikus a Svédországban szolgálatot teljesítő ösztöndíjasok csoportja. Kreatív, friss, hatékony emberek, akik már eddig is együttműködtek. Nem túlzás, hogy bármikor számíthattunk egymásra, még úgy is, hogy a földrajzi távolság számottevő közöttünk. Nagyon rövid időnk volt arra, hogy a ösztöndíjasokkal ötletbörzét tartsunk arról, hogy miképp tudjuk folytatni azt a missziót, amelyet felépítettünk és működtettünk? Amikor Bihari Szabolcs, a SMOSZ (Svédországi Magyarok Országos Szövegsége) elnöke konferenciabeszélgetésre hívott bennünket a hogyantovábbról, már konkrét elképzelésekkel álltunk elő. Ötleteinket megvalósíthatónak és igen jónak értékelte. A mentorokkal való egyeztetést követően mindenki megkezdte az online programszakaszt.
Jómagam a Lundi Magyar Kultúrfórum elnökétől, Mészáros Mártától kaptam felkérést arra, hogy az egyesület adminisztratív feladatainak elvégzésén kívül feltétlenül folytassam a gyerekfoglalkozásokat online. A struktúrát és a kivitelezést teljes mértékben rám bízta. Azonnal felvettem a kapcsolatot a szülőkkel és előadtam elképzeléseimet. Az igények összesítését követően a legkisebbek esetében individuális skype foglalkozásokban láttam a megoldást. Munkaigényesebb, mint a csoportos foglalkozás, viszont a gyerekek életkori sajátosságát figyelembe véve mindenképpen megéri, hatékonyságát tekintve egyértelműen kedvezőbb. Szerencsére a szülők nagyon együttműködők voltak és pillanatok alatt kialakult egy “órarend”.
Nem sokat hezitáltam, már másnap megtartottam az első próbafoglalkozást. Egy hároméves fiatalember volt a tesztalany, jó beszélőkével, bátor kiállással és nagy mosollyal. A repertoárt hősünk életkorához igazítva terveztem, így a terítéken magyar népmese, vers, megzenésített vers szerepelt és persze beszélgetés. Mivel ez amolyan próbaüzem volt, fel tudtam mérni, hogy mennyire lesz működőképes. Első benyomásaim nagyon kedvezőek voltak és a virtuális tér másik oldalán lévő kismanó is nagyon élvezte a találkozást. A tapasztalatokkal felvértezve folytattam online munkámat különböző életkorú gyerekekkel, valamint témákkal és álmomban sem gondoltam, hogy ilyen jól fog működni. Igaz, csupán két hét eredményét tudom felmutatni és értékelni, de úgy hiszem, a közös tenni akarás gyümölcsöző lesz. Hálás vagyok a megbízásért a LMKF elnökének, köszönettel tartozom a szülők odaadó támogatásáért és a gyerekek együttműködéséért. Így, együtt nem nehéz eredményesnek lenni.
