Karanténba zárt közösségszervezés
Mondhatni rutinos program-, rendezvény- és közösségszervezőként az évek alatt megtanultam, hogy a kellő flexibilitás elengedhetetlen. Meg kell hagynunk azokat a kiskapukat, amik lehetőséget adnak arra, hogy akár az utolsó percben is át tudjuk variálni az eredeti programot, ha azt a körülmények megkövetelik. Ezt bevallom, mindig izgalmasnak találtam, hiszen ezek a pillanatok kreativitást igényelnek és jó adag izgalommal járnak. Azonban, kijelenthető, hogy ekkora, világméretű változásra senki nem számított. A kezdeti sokk után azonban illendő összeszedni magunkat.
Egész kiskorom óta fontosnak tartom a nemzeti ünnepeket. Ebben az évben nagy lelkesedéssel vártuk a március 15-ét, ugyanis nagy szeretettel vártuk Bese Gergő atyát a közösségünkbe, valamint a sok program közül, amit a Nemzeti összetartozás éve alkalmából szerveztünk az egyik kiemelkedő esemény tavaszi nemzeti ünnepünkön lett volna esedékes. A március 13-i cserkészgyűlésen folyamatosan jöttek a hírek, hogy elmaradnak a megemlékezések. Leírhatatlan, amit akkor éreztünk. Sajnáltuk, hogy a tervek nagy részéről le kell mondanunk, sajnáltuk, hogy nem lehetünk együtt. A műsor különleges lett volna. Kidomborította volna a magyar identitás alakulásának fontos pillanatait, bizonyságot adva annak, hogy összetartozunk. A gyerekekkel együtt már nagyon vártuk, hiszen ők is rengeteget tanultak, miközben felkészültek az előadásra: történelemről, kultúráról és magyarságukról. Az utolsó percig vártunk a műsor lemondásával, és emiatt persze rendkívül rövid idő kellett újra átszerveznünk a mindenki számára fontos napot. Mivel misét még tarthattunk, így eköré szerveztünk egy imádságos lelkületű, rövid, verses megemlékezést. Mindig is tudtuk, hogy a közösségünkben fantasztikus gyerekek és fiatalok vannak, azonban mikor maguktól kérték, hogy hadd mondjanak verset a mise után, mindannyian meghatódtunk. Láttuk, hogy nem hiábavaló az a "munka", amelyet tanításukba, jellemnevelésükbe, magyarságuk megtartásába fektetünk. Jó volt látni, hogy nekik is fontos március 15. és nem csak a szokás hatalma győzedelmeskedik.
Március közepe után folyamatosan szűkültek a lehetőségek. Nincs lehetőség csoportosulásra, ezáltal minden eddig előkészített rendezvényünket le kell mondani. Misézni nem lehet, a magyar iskola kapuira lakat került. Nem lesz péntekenként cserkészet. Nem lesz történelmi programsorozat, nem nyithatjuk meg a közösségi könyvtárat. Elmaradnak a bálok, a jótékonysági akcióink, a szeretetlakomák. Minden, amiért eddig kitartóan dolgoztunk, szívvel-lélekkel szerveztünk.
Ösztöndíjasként küldetésünk egyik fő eleme a közösségépítés. Mit tudunk tenni, ha egy világméretű katasztrófa egy csapásra "elveszi" tőlünk azt, amiért szolgálatot teljesítünk? Először is veszünk egy mély levegőt és feldogozzuk azt, hogy a külhoni szolgálatunk utolsó szakaszában nem fogjuk tudni megvalósítani mindazt, amit gondosan elterveztünk. Ez nem egyszerű feladat. A kezdeti sokk után pedig összeszedjük magunkat és a közösséget annyira, hogy újult lelkierővel neki lássunk egy teljesen új fogalom létrehozásának: az online közösségépítéshez.
Elsőként felállítottunk egy digitális munkatervet, ami keretet ad a lehetőségeknek. Ebben szó van az egész közösséget érintő változásokról, és azokról a feladatokról, amik optimálisan elvégezhetőek. Ezt követően pedig a szervezetek egyéni megváltozott munkarendjét kezdtük kidolgozni. Minden szervezet más, így minden szervezetnek más munkarendre, közösségre szabott online feladattervre van szüksége. Annyi bizonyos, hogy ez a fajta átállás teljesen más készségeket igényel, mint amit eddig megszoktunk. A digitális munkarend meghatározása után pedig szervezetenként munkacsoportok kialakítására törekedtünk, hogy a kapcsolattartás folytonosságát biztosítani tudjuk.
Nem sokat késlekedtünk az új programok beindításával. A magyar iskola tanári karával hetente "ülésezünk", és minden héten játékos feladatokat készítünk a tanulóinknak, figyelembe véve életkori sajátosságaikat és a nyelvi fejlettségi szintjüket. Elindítottuk a nyelvtörő-kihívást, mesébe illesztettük a ma kialakult helyzetet, hogy kisgyerekek számára is érthető legyen, valamint elkezdtük a magyar, mint idegennyelv osztályok videóoktatáshoz szükséges anyagainak gyűjtését. A magyar iskola tanárainak elhivatottsága példátlan, lelkesedésükből pedig erő fakad, még ilyen nagy szükség idején is.
"Jó munkát!"- hangzik a cserkészek a lelkes köszöntése. Bizony, a munka velük igazán jó. Kreatívak, kitartóak, segítőkészek. Igazi cserkészek, a fiatalok és a vezetők egyaránt. KarantéNapló névre keresztelt cserkészkihívásunkkal a célunk az volt, hogy nagypéntekig bezárólag minden napra egy-egy napi jótett elvégzésére buzdítsuk a cserkészeinket. Ezt pár naponta egy őrsönként teljesítendő jópofa kihívással színesítettük. Örültünk, hiszen élvezik és szeretettel teljesítik a feladatokat, amik családjaik és embertársaik javát is szolgálják. Azonban mérhetetlen büszkeséget éreztünk akkor, amikor tudomásunkra jutott, hogy őrsvezetőink maguktól is gondoskodnak a rájuk bízott kis csoportokról, online foglalkozásokat vezetnek.
Mivel a katolikus egyház legnagyobb ünnepére készülünk, így a hívek sem maradhatnak töltekezés és felkészülés nélkül. Ehhez idén segítségül hívtuk a csodás magyar irodalom remekeit és húsvéti, vallásos versek terjesztésébe kezdtünk. Ez nem csak hitünk miatt létkérdés, de kulturális fontosságú feladat is.
A kezdeti nehézségek és szomorú, kétségbeesett napok után talpra álltunk. Egymásért, a közösségért. A fent említett programok mellett még mással is készülünk, a háttérben az eddigi programjaink átszervezése zajlik.
Nem állítom, hogy egyszerű volt elfogadni egy ekkora mértékű változást. Nem az, és talán mindig egy űrt hagy maga után az az időszak, amelyet rajtunk kívül álló tényezők miatt nem tudtunk úgy megvalósítani, ahogyan szerettük volna. Azonban, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az időszak amennyire kegyetlen, annyit is tanít. Türelmet, hitet és kitartást.
Nagyböjt van, hamarosan újra hálát adunk Urunk feltámadásáért. Emellett pedig gyönyörű tavasz, rügyeiket bontják a fák, életre kell az eddig szürke természet. Hittel és reménnyel bízzunk abban, hogy hamarosan az eddig nevetéstől hangos közösségi tereink is újra jókedvtől hangosan virágoznak majd.
Legyen 2020 az összetartozás éve. Mert számíthatunk egymásra, akár több ezer kilométer távolságból is.
