A magyar nyelv oktatása a veszélyhelyzetben is folytatódik Jaraguá do Sul-ban
A 2020-as brazíliai ösztöndíjas tevékenységem még egy szép új tanterem berendezésével indult a helyi buszpályaudvar első emeletén, ahol nagy örömünkre megnyithattuk a település első magyar könyvtárát is. Nagy izgalommal csinosítgattuk a helyiséget a helyi magyar közösség tagjaival az órák megkezdése előtt, igyekeztünk otthonos környezetet varázsolni a magyar nyelvet elsajátítani kívánó tanulók számára. A helyszínre a várost átszelve, függőhídon átkelve, gyönyörű környezetben juthattam el. 55 fő, javarészt magyar származású diák kezdett el a hónap elején magyar nyelvet tanulni a tanóráimon. A keddtől szombatig napi rendszerességgel tartott órákon három nyelvi szinten tanulhatnak magyart az egyesület tagjai. A pénteki tanóra kifejezetten a szóbeli kommunikáció fejlesztését segíti elő amellett, hogy a magyar kultúra különböző érdekességeivel is megismerhetnek a tanulók. Érkeztek a nyelvóráimra Jaraguá do Sul városán kívül még Joinville-ből, Blumenau-ból és Guaramirim-ből is.
2020. március 15-én vasárnap délelőtt még megemlékezhettünk a 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseiről a trópusi Malwee parkban, azonban hétfőn már Brazília e régiója felett is gyülekezni kezdtek a viharfelhők. Az iskolákban itt is tanítási szünetet rendeltek el. A városon belüli, a városok közötti, valamint az államok közötti tömegközlekedést pedig beszüntették. Meglehetősen gyorsan kellett cselekednünk a Jaraguá do Sul-i Magyar Egyesülettel annak érdekében, hogy a magyar nyelvórák továbbra is folytatódhassanak. Így elhatároztuk, hogy – a saját és a közösségünk védelme érdekében – március 17-től virtuális térben folytatjuk a magyar nyelv oktatását. Az áttérés zökkenőmentes volt, az órák igazán jó hangulatban telnek továbbra is. A diákok örömmel vették és hálásak, hogy biztonságban, az otthonukból folytathatják a magyar nyelv rejtelmeiben való elmerülést. Jelenleg minden magyarórát megtartok hét csoportban, összesen több mint ötven diák számára. Úgy érzem, a nyelvórák mintha feledtetnék egy kicsit a külvilág borzalmait és kiragadnák a diákokat a bizonytalanságból, a családjukért való aggódásból. A tanóráknak köszönhetően menedéket találunk a magyar nyelv szépségeiben, a magyar közösség összetartó erejében.
Ennek ellenére alig várjuk, hogy visszatérhessünk a régi magyarórákhoz, valamint, hogy különböző közösségi eseményeken személyesen is örülhessünk egymásnak. Addig is, Juhász Ferenc szavaival élve, a magyar nyelv: létünk, jövőnk és reményünk.
