Az ózdi Bárka Színpad és Műhely Kulturális Egyesület vendégszerepléséről
Az egész úgy indult, hogy szülővárosomban, Ózdon töltöttem a két „kőrösis” kilenc hónap közötti nyarat. Egy alkalommal összefutottam Tompa Zoltánnal, az ózdi Bárka Színpad és Műhely Kulturális Egyesület atyjával, elnökével. A csaknem 25 éve működő egyesület számtalan minőségi produkcióval ajándékozta már meg az ózdi emberek apraja-nagyját. Az országos szinten nem a „legfelkapottabb” városnak számító Ózdra olyan koncertek jutottak el Tompa Zoli által, mint a Hiperkarma vagy éppenséggel tavaly nyáron a Depresszió….
„A Bárka Színpad és Műhely Kulturális Egyesület befogadó színpad és műhelyként működik, 1997-ben jegyezték be, mint társadalmi egyesületet. (2002-óta kiemelten közhasznú szervezet. 2015-óta ismét közhasznú szervezet.)” Céljuk a gyerekek, az ifjúság, a felnőttek, a családok számára olyan programok, események létrehozása, illetve befogadása, melyek értékeket közvetítenek, hozzásegítenek a szabadidő hasznos eltöltéséhez. Mindezeken túl: tájékoztatás, prevenció, egészséges életmódra nevelés, szolgáltatás, ismeretnyújtás, esélyegyenlőség, ifjúsági munka, oktatás és az ezzel összefüggő teendők támogatása, segítése… (A rövid összefoglaló forrása: http://www.barkaszinpad.hu/barka/hajonaplo)
Az említett nyáron került szóba, hogy éppen Göteborgban segítem a diaszpórában élő magyarokat a KCSP keretében, s ekkor merült fel, hogy szívesen kijönne a Bárka Színpad vendégszerepelni, ha lenne rá alkalom.
Most volt. Fogadó szervezetem, a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület meghívta az ózdi Bárkát, hogy ők tartsák az idei évben a gyermekfarsangot. Egyesületünk három fellépőt tudott fogadni – Tompa Zoltán bűvészmutatványokkal, gyermek játszóházzal készült, Győrffi Katalin táncházat tartott, népi játékokkal biztosította a gyermekek jókedvét, Verebélyi Zoltán pedig a zenéről gondoskodott – hol gitárral, hol kobozzal a kezében énekelte, s „húzta” a talpalávalót.
Természetesen a farsangi felvonulás s az ilyenkor megszokott tombolahúzás sem maradt el. A gyermekek ötletesebbnél ötletesebb jelmezekben vonultak fel, s igen szép számban összejöttünk. Az itteni oktatási rendszerben nem igazán divat a farsangi karnevál, így – tulajdonképpen szerencsére – ez megmarad a magyar gyerekfoglalkozásoknak. Egyszer űrhajós voltam általános iskolában, valamiért örökre bevésődött ez az élmény. Egy tábla csokit nyertem vele, hogy legyen energiám az űrutazáshoz (valami ilyesmit mondott emlékeim szerint a konferanszié). Biztos vagyok benne, hogy a tegnapi farsang is ugyanígy megmarad sok gyermek emlékezetében, összekötődve a magyarságuk megélésével, a kis magyar barátokkal, népi dallamokkal, mondókákkal, a magyar nyelvvel.
A gyermekek és szüleik szemmel láthatóan jól érezték magukat, az előadókból pedig sugárzott az ajándékozás öröme, hogy egy darabot itt hagyhatnak önmagukból.
A Bárka már „hazahajózott”, újra Ózdon hajtják álomra a fejüket. Sorra érkeznek tőlük a hálával telt üzenetek. Jó érzés, hogy olyan embereknek tudtam – a meghívásnál bábáskodva – örömet okozni, akik maguk is, szüntelenül azon fáradoznak, hogy mosolyt csaljanak az emberek arcára. Remélem, lesz még újabb alkalom erre!
