Farsangolás Grenoble-ban
A farsangi időszak a grenoble-i magyar közösségben sem múlhatott el jelmezes, álarcos alakoskodás nélkül. A farsangi mulatság előkészületei már a vízkeresztet követő hetekben elkezdtek formát ölteni. Hazánkban a farsang jellegzetes étele a fánk, azonban mi az otthonra emlékeztető farsangi bálunkat egy februári francia hagyománnyal párosítottuk: a palacsintasütéssel.
Chandeleur napja, vagyis Gyertyaszentelő Boldogasszony napja Franciaországban az újév második legkiemelkedőbb ünnepe. A megtisztuláshoz, fényhez, termékenységhez kötődő ünnepen megszentelték a templomok fáklyáit, gyertyáit, hogy aztán egész évben védelmezzenek a különböző csapásoktól, bajoktól, viharoktól és segítsen a termés szaporodásában. A palacsinta formája és aranyszínű korongja a tavasz napsugaraira emlékeztet. A lisztet is gazdagabban használták az évnek ebben a szakaszában, mert közeledőben volt az új aratás. A hiedelem szerint az első palacsintát a szekrény tetejére kellett feldobni, ahol nem penészedik meg, mert így a következő aratás terményei sem fognak. Manapság inkább családi, baráti palacsintasütés jellemzi az ünnepet, így ízletes színfoltját képezte a farsangi mulatságunknak.
A február kilencedikei eseményen elengedhetetlen eleme volt a maszkkészítő alkotóműhely megtartása. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek saját kreativitásuk, szabadságuk révén is megtapasztalják a formák és színek árnyalatainak használatát, ne csak a boltok polcain található jelmezek, maszkok kavalkádját értékeljék. A műhelymunkánk annyira vonzónak bizonyult, hogy a felnőttek is örömmel színezték, vágták, ragasztották saját maszkjaikat. A helyben készült palacsinta nem csak az íze miatt volt különleges élmény, hanem az elkészítési folyamata is felkeltette a gyermeki kíváncsiságot. Az ezt követő jelmezes felvonuláson mindenki bemutathatta jelmezét és a hozzá kapcsolódó tulajdonságokat.
Személyiségünknek, emberi mivoltunknak szüksége van a játékra, szerepre, maszkra. Különleges kíváncsiság, elmélkedés, hogy milyen lesz más karakter bőrébe bújni. A jelmezek segítségével más személyiségek karakterjegyeit vehetjük magukra, ami nem csak képzelőerőnkre gyakorol nagy hatást, de félelmeinktől is megszabadíthat. Amitől a kisgyerek a mindennapokban fél, lehet, hogy varázslóként, szuperhősként másképp tekint. Ilyenkor talán nem csak farsangi maskarát választunk, hanem egy olyan karaktert, melynek tulajdonságaira, erejére vágyunk. A móka, a humorérzék, a játék fontos eleme az életnek, de a sok álarc váltogatása közben nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a maszk alatt kik is vagyunk, s legyen számunkra olyan valaki, akivel nincsen szükség színjátékot játszani és nem kell álarcot viselni.
