Ösztöndíjas társammal, Dancsa Anitával az elmúlt öt hónapban sokat dolgoztunk együtt. Rengeteg magyar szervezésű programon volt lehetőségünk akár társ-szervezőként, moderátorként, akár közönségként részt venni. Sokat beszélgettünk az itt szerzett tapasztalatainkról és abban minden alkalommal egyetértettünk, hogy van olyan korosztály, amelyikkel egyszerűen eddig még nem találkoztunk egy rendezvényen sem. Azon kezdtünk gondolkozni, hogy vajon milyen programmal lehetne elérni azt, hogy az egyetemistáktól a nyugdíjasokig mindenki megszólítva érezze magát és hasonló motivációtól vezérelve részt vegyen rajta.
Így jutottunk el a Kvízest ötletéhez, amely egyszerre jelent közösségben megélt izgalmat, élményt, önfeledt játékot ugyanakkor bővítheti tudásunkat, szélesítheti látókörünket. Ki az, aki nem szereti a rejtvényeket, fejtörőket, logikai, vagy műveltségi kérdéseket, pláne ha nem egyedül, hanem csapatban kell megoldani azokat? Ha őszintén magunkba nézünk – úgy vélem –, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy játszani jó, különösen, ha társakat is kapunk, sőt mi több, választhatunk hozzá!
Az elmúlt két hónapban tehát nekifogtunk a Kvízest előkészítésének.. Elsőként természetesen mentorainktól kértünk engedélyt a program megszervezéséhez, akik jóváhagyásukkal fejezték ki irántunk bizalmukat. Hála érte! Lelkesedésünk ettől kezdve határtalan volt. Plakátot terveztünk, kérdéseket, furfangos rejtvényeket gyűjtöttünk. Hosszú napokat töltöttünk el az est megtervezésével, amelynek minden pillanatát élveztük, rengeteget nevettünk, és már előre elképzeltük (és persze titkon reméltük is), milyen jót fognak mulatni ezen, vagy azon a kérdésen a résztvevők is.
A Kvízestre háromfős csapatok jelentkezését vártuk, s nagy meglepetésünkre és örömünkre megvalósult az álmunk: egyetemistától nyugdíjasig minden korosztályból érkezett nevezés! A Bécsi Magyar Otthon nagy termében kilenc asztalt ültek körül a lelkes jelentkezők. Hogy a hangulat, a jókedv, de legfőképpen is az agytekervények mozgékonysága mindvégig kitartson, borral, sós mogyoróval és csokoládéval láttuk el az asztaltársaságokat. A „Mi meg a Berci”, „ALÚL (AJ)”, „HóHegy”, „Puncs”, „Schasok”, „Team DéPé”, „Them Boiz & Girl” és a „Mészáros barátai és üzletfelei” fantázianevű csapatok hozzánk, játékmesterekhez hasonló izgalommal néztek az közös est elébe. Nem maradt más hátra: megnyitottuk az első bécsi Kvízestet. Köszöntöttük a résztvevőket, bemutatkoztunk, majd elmagyaráztuk a játékszabályokat. Mielőtt nekifogtunk volna a kvíznek, megkértük az asztaltársaságokat, hogy röviden ők is mutatkozzanak be, hiszen a legtöbben ismeretlenek voltak egymás számára. Már ekkor érezni lehetett, hogy valami különlegesen klassz dolog történik. A csapatok jókedvűek és nyitottak voltak, hatalmas nevetések kísérték az egyes asztaltársaságok bemutatkozását. Ez a vidám hangulat a mi lámpalázunkat is „meggyógyította”, felszabadultan és minden korábbi félelmet és aggodalmat elengedve tudtuk elkezdeni a Kvízestet. Egy PowerPoint-s bemutatóba állítottuk össze az 50 pontos kérdéssort, amelyben különböző témaköröket érintettünk, különböző típusú rejtvényekkel és fejtörőkkel. A fényképeken jól látszik, hogy a küldetés sikerült: hol olyan nagy volt a csönd, hogy szinte hallani lehetett a fejekben zakatoló kerekeket, hol pedig izgalomtól feszült zsibongás töltötte be a termet.
Íme, egy feladvány, hogy az olvasó is el tudja képzelni, milyen izgalmakat kellett kiállniuk a résztvevőknek:
A közel két órás program végére minden játékos arca kipirult, köszönhető ez az izgalmas versenynek és talán a bornak is, amely ekkorra észrevétlenül elfogyott az üvegekből…
A Kvízest két fordulóból és a fordulók között egy játékon kívüli 10 pontos villámkérdés sorból állt. A villámkérdéseket maximális pontszámmal a „Puncs” csapat, a Kvízest két fordulóját összesítve pedig a „Mészáros barátai és üzletfelei” csapat nyerte meg. A győztes csapatok mellett az összes résztvevő csapat díszoklevelet kapott.
Bár a kvíz véget ért, de az együtt töltött est még korántsem. Nagy tálca jóféle magyaros zsíros kenyér mellett még jó két óráig élveztük egymás társaságát, beszélgetve, ismerkedve. Úgy gondolom, az összes résztvevő nevében is mondhatom: „Köszönjük élet! (…) Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
A Kvízestről készült képeket ITT lehet megtekinteni
