Idén jubilált a bál, amely különösen fontos a helyi magyarság számára. Nem csak Stuttgartból, de a környező városokból is érkeztek ide magyar vendégek, nem sajnálva akár 2-3 óra utazást sem, azért hogy magyar közösségben tudják felszabadultan, közösen jól érezni magukat, találkozni a régi ismerősökkel, esetleg újakat megismerni.
A bál tiszteletbeli fővédnöke a Stuttgart melletti Fellbach főpolgármestere, Gabrielle Zull volt, díszvendége pedig Soltész Miklós államtitkár. A bál kezdetén beszédet mondott Tempfli Imre atya is.
Meghívott zenekarként az Erdélyből érkező aradi Meteor Zenekar zenéjére táncolhatott a nagyteremben a több száz résztvevő. A kisteremben a salgótarjáni Dűvő Zenekar szolgáltatta a talpalávalót, azoknak az érdeklődőknek akik a népzenét, -táncot szeretik. Fellépett a bálon a Csöbörcsök, és a Kis-Csöbörcsök Táncegyüttes, a Dobó István Cserkészcsapat, a schorndorfi Tanz-und Gesselschaftsklub, illetve Tóth Pál Zoltán népzenész.
Mindegyik fellépő hozott valami új színt a rendezvénybe: a Csöbörcsök képviselte a magyar kultúrára jellemző erőt, kecsességet, a tánc iránti szenvedélyt, érzelmet. A Kis-Csöbörcsök bemutatta az eddig közösen tanult felcsíki táncokat, amely az “Elmúlott a rövid farsang” címet kapta. A fiatalok, a kezdeti megszeppenés és izgulás után, felszabadulva és önfeledten mutatták be a tanultakat. Nagy öröm volt oktatóként a párommal, Edinával látni azt a sok csillogó szemű fiatalt, akiket akkor, abban a percben nem érdekelt más, csak a tánc szeretete. Ezt követte a „Nagy” Csöbörcsök együttes fellépése a szucsági koreográfiával, amely – úgy gondolom – megkoronázta az estet. Az egyik legjobb visszajelzés a közönség részéről a taps, és ebből itt nem volt hiány, nagy ováció fogadta a két koreográfiát. Büszkék lehetnek az együttes művészeti vezetői, Kemény József és felesége, Ibolya arra, amit elértek: mert Stuttgartban volt, van és lesz néptánc, népzene és kultúra. Közreműködött a Dűvő zenekar.
A Cserkészcsapat műsora gyorsan végig kalauzolt a több mint ezer éves Magyar királyság történetén, belefoglalva a főbb eseményeket. Ezt követte a schorndorfi táncklub fellépése, akik az újabb stílusú modern táncokat képviselték.
A mulatás és a tánc vette át a főszerepet, a táncházban több tájegység táncaival ismerkedhettek meg az érdeklődők: a kisebbeknek Vass Mária Magdolna vezetésével gyerektáncház volt, aztán Gémesi Zoltán Gömör vidékére csalogatta a táncosokat, majd jómagam és párom Székelyföldre, Felcsíkra. Az oktatás végét Kemény Andor és Varga Dóra szatmári tánctanítással zárta. Ezután a táncházban mindenki kipróbálhatta a már megszerzett, vagy a meglévő tudását és hajnalig rophatták.
Fontos megjegyezni, hogy ez egy jótékonysági bál, amely a teljes bevételt szocio-karitatív projektek támogatására fordítja.
Megható volt a rendezvény végén, ahogyan több százan együtt énekeltük el a Magyar és Székely himnuszt.
Isten áld meg a magyart!
