December 7-én a Szent István Magyar Ház nyitotta meg ajtóit a Mikulást váró gyerekek és szüleik előtt.
A találkozó során többféle kézműves foglalkozás várta a gyermekeket. Papírgurigából Mikulást, hóembert és rénszarvast barkácsolhattak, vagy angyalkát színezhettek és ragaszthattak, képeslapot készíthettek, és ha valamelyik gyereket ezek sem kötöttek le, a falra ragasztott óriásszínező biztosan elnyerte tetszésüket. Az alkotás közben megéhezett és megszomjazott gyerekeket hot-dog, csokistej, és sütemények várták. Mire minden gyönyörű alkotás elkészült, a Mikulás is megérkezett a Magyar Házba, aki meghallgatta az összes kívánságot, és apró csomaggal ajándékozta meg a rendes gyerekeket. Szerencsére virgácsot senkinek sem osztogatott. A Mikulás elbúcsúztatása után finom illat lepte be a Magyar Házat, mézeskalácsot szaggattunk és sütöttünk.
Eközben megérkeztek az ünnepelni vágyó felnőttek is, mindenki valami finomságot hozva magával. Igazi adventi, karácsonyváró hangulat telepedett a Magyar Házra, kellemes együttléttel, baráti beszélgetésekkel, csilingelő koccintásokkal, finom falatokkal, karácsonyi történetekkel. Akinek pedig ez sem volt elég, igazi, házi készítésű szaloncukrot készíthetett és csomagolhatott.
December 8-án a Páduai Szent Antal templomba látogatott el Szent Miklós. A vasárnapi szentmise után a magyar közösséget finomabbnál finomabb falatok várták a templom halljában. A gyerekek kézműves foglalkozással, és apró játékokkal foglalhatták el magukat Szent Miklós érkezéséig, aki nem sokkal később fel is bukkant a lelkes gyermekek között. Mielőtt azonban megajándékozta volna őket, a csodás táncukban gyönyörködhetett, a gyerekek ugyanis ezzel ajándékozták meg a hozzájuk látogató Szent Miklóst. Távozása után tovább folytatódott a kézműveskedés, evés-ivás, beszélgetés, majd mindenki a karácsonyt váró örömmel térhetett haza.
